Csapongó gondolatait vitte papírra a 76 éves tatabányai örökifjú

Linn Márton régóta ír verseket, amelyeket közösségi oldalakon publikál. Magánkiadásban jelentette meg első kötetét, amelyben több száz alkotása olvasható. Saját elmondása alapján az első verseit a szerelem ihlette több mint tíz évvel ezelőtt. Később képezte magát, és már szinte minden témában születtek versei.

Tokodon látta meg a napvilágot kilenc testvérével együtt. Közülük heten, köztük Márton is gyermekotthonba került, két testvéréről pedig nevelőszülők gondoskodtak. Innen próbálta felkutatni később testvéreit. Sokat olvasott, és gyakran cserélte el a csokoládéit is könyvekre.

A nehézségek ellenére játékosság, derűs mosolygás, az élet szeretete sugárzik verseiből, amelyek a kötet megjelenése óta is gyűltek a fiókjában. Ez az alapja a második kötetének, amely a közelmúltban jelent meg.

A valamikori géplakatos szerző igen aktív közösségi életet él. Nyugdíjas klubok tagja, gyakran készít fotósorozatot városi eseményeken, és a Bányász Dalkörben is énekel.
– Hálát adok a sorsnak, hogy azt tehetem, amit szeretek. Azért kapta ez a kötet a Csapongó gondolatok címet, mert a gondolataim össze-vissza járnak. Hol a múltról elmélkedek, hol a jövőben kalandozok. Hol a boldogság, hol viszont a szomorúság ül a lelkemben. Szeretem a természetet, ugyanúgy a hazámat is, ez kitűnik a verseimből. Megpróbálom a szerelmet, az évszakokat, az ünnepeket, szeretteimet versformában megörökíteni – olvasható új kötete hátlapján.

Legújabb versei is az életről szólnak. Néha hangosan harsognak, máskor fohászt alkotnak. Szívet melengetnek, biztatnak, lelket lehelnek, igazságot keresnek. Linn Márton emberi értékeket emel fel, helyez fókuszba. Szeretet, igazság, önzetlenség, szerénység, önfeláldozás, segítőkészség, a természet szeretete, alkotás képessége és öröme, valamint a közösségi életben való szerepvállalás. Ezek a hívószavak olyan ember munkájában vannak jelen, aki maga is érti, gyakorolja ezeket. Életének kalandossága, kihívásai nemesítették meg.