Minden nap eszébe jut az '56-os forradalom 13 ácsi napja

A településen Nemzeti Tanácsot alakítottak, amelynek vezetője Horvát Ferenc volt. A szerző szerint neki köszönhető, hogy a településen nem folyt vér ezekben a napokban. A pesti harcoknak ugyanakkor volt ácsi áldozata. Az Új Ember katolikus hetilap 1956. november 4-i, XII. évfolyam, 44. számában a következőket közölte: „… A Lónyay utca egyik sarkán kicsi rózsaszínű papírlap függ. Rajta szürke név: Herczegh Lajos. Alatta kézzel rajzolt kereszt. Egy napon át kísérgette golyózáporban vöröskeresztes zászlóval az utca egyik oldaláról a másika az élelem után járó édesanyákat. Mikor az utolsót is átkalauzolta, hősi halált halt. A papírból készült emléktáblán egyre több virág gyűlik...” 

A fiatalember szüleit maga a szerző is ismerte, akik sosem tudták kiheverni gyermekük halálát. Herczegh Lajos halála az egész települést mélyen megrázta, a forradalomról érkező hírek pedig félelmet keltettek.  Szűcs Béla Albert levéltári kutatásaira, más hírforrásokra és szemtanúk elbeszéléseire hagyatkozott a kötet írása során, amely bizonyítéka annak, a vidék sem aludt, szervesen csatlakozott a megszállás mielőbbi megszüntetéséhez. Az események szereplői között voltak olyanok, akik ez idő alatt is igyekeztek kiszolgálni a kommunista rendszert, de voltak tisztességes, becsületes emberek, akik vállalták a forradalommal járó veszélyeket. A forradalom után sok ácsi ember is szenvedett a kommunista megtorlástól, jegyzőkönyvek lapjain szerepeltek, évtizedeken át éltek megaláztatva, szenvedve. 

Szűcs Béla Albert a forradalom idején egyébként harckocsiparancsnok volt, akkori bajtársai közül már csak ő van életben. Felemelő pillanatként emlékezett arra, amikor egy településen egy szovjet emlékművet döntöttek le, egy diáklány pedig a harckocsija ágyúcsövébe egy csokor virágot tett. 
– Ezt a könyvet azért írtam meg, hogy emlékezzék Ács – fogalmazott az író. – Mert erre a forradalomra emlékeznünk kell. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá.