Titkokat tár elénk a ferences kolostorról az új várgesztesi monográfia

A település polgármestere, Rising Károlyné jelentette be a község honlapján, hogy elkészült egy új kiadvány, amely a 150 éves templom történetét dolgozza fel.

-Várgesztes falunk múltjáról nincs sok írásos emlék. A generációváltások okán a szóbeli közlések és elmesélések száma is egyre ritkul. Ezért tartom nagyon fontos lépésnek, hogy Hartdégen Ákos várgesztesi képviselő kiadásra kész állapotba elkészítette Weisz János, néhai gesztesi lelkész 1969-ben, községünkről írt monográfiáját, az „Adatok Várgesztes Vértesi kisközség plébániájának és templomának történetéből” című könyvet.

A polgármester hozzátette: -a templom felszentelésének 150. évi évfordulója a római katolikus hívők mellett minden gesztesinek fontos dátum. A tervünk az volt, hogy az egyház támogatásával kiadatjuk ezt a könyvet és valamennyi családnak átadunk egy példányt. Az ismert gazdasági okok miatt a könyvformátum most meghiúsult, elmarad. Bízom benne, hogy a www.vargesztes.hu honlapon közreadott, letölthető, kutatható monográfia sikeres lesz. Egyben kérem a fiatalokat, hogy segítsék a 206 oldalas tartalom megismerését annak is, akitől távol áll a digitális világ. Szívesen ajánlom figyelmükbe e falu– és egyháztörténeti hiánypótló kiadványt!

Weisz János egyháztörténész, ferences szerzetes, római katolikus pap (Mosonszolnok 1910. október 17. - Eisenstadt 1994. március 19.) 1927-ben lepett a mariánus rendtartományba, ott vette fel a Mihály rendi nevet. Szombathelyen szentelték pappá 1934. november 1-jén. Újmiséjét Mosonszolnokon tartotta meg 1934. november 4-en. Hitszónok volt Szombathelyen, Budapesten és Veszprémben. Plébánosként szolgált Búcsúszentlászlón és Felsősegesden. 

A ferences rend feloszlatása után 1965-ig a veszprémi ferences templom igazgatója volt, ezt követően Vigántpetend plébánosa volt, majd 1967-ben szolgálaton kívülre helyezték. 1967-1975 között Várgesztesen élt Böck János, Mosonszolnokon született plébánosnál. Itt és ekkor írta meg hely- és egyháztörténeti munkáit Mosonszolnokról, Máriakálnokról és Mosonmagyaróvárról. Foglalkozott Várgesztes, Környe és a majki kamalduli szerzetesség múltjával is. Az 1970-es évek közepén került Eisenstadtba, ahol ismét gyakorolhatta szerzetesi hivatását és feldolgozta az ottani ferences kolostor könyvtárának történetét is.