Tatabányai, dorogi, mányi bányászokat zárt köteteibe az „újbudai vájár”

A nyírségi Kékcséről, a Balaton-felvidékről, Monostorapátiból és Tatabányáról is érkeztek barátok, érdeklődők, írótársak az újbudai rendezvényre. Ladányi András Tatabányán volt vájár a hatvanas években, utána népművelő a Népházban.

Most barátai újbudai vájárnak is szólítják, mert a fővárosnak ebben a városrészében él. Írt több könyvet Kékcséről, Monostor­apátiról szintén. A tatabányai, dorogi, mányi bányászokat is szívébe, köteteibe zárta. Hatvanadik könyvében, a Katalógusban azt írta, ezzel befejezte. Szerencsére és olvasói örömére nem így alakult.

Feleségére, a 2019. június elsején, Tünde napján elhunyt Ladányiné Sütő Tündére emlékezve megírta a Végtelen szerelem című, fájdalmasan gyönyörű szonettkoszorút 2020. június 1-re. Következett Az idő tükrében, ez 2021-ben, Tünde napján jelent meg. A kötet novelláit befedi a sötétség, de azért a remény sugarai is fénylenek. A trilógia harmadik része, A kiválasztott című kisregény külön kötetben is most jelent meg. A fantasztikus történetben egy Combino villamos mindent tudó űrhajóvá alakul, ahová András mellé beszáll Tünde, majd térben és időben utaznak. A múlt és a jövő felfedezőivé, no meg újrafelfedezőkké válnak. 

Zsirai László szerkesztő méltatásában Reményik Sándort idézte, amikor arról írt, milyen érzés, ha valaki elveszti szeretett társát:

Először sírsz / Azután átkozódsz. Aztán imádkozol.

Később a reménysugárig, a megnyugvásig is el lehet jutni, ahogyan a Tünde-trilógia is tanúsítja.

Akkor megnyílik magától az ég, / S egy pici csillag sétál szembe véled, / S olyan közel jön, szépen mosolyogva, / Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Kiemelte a szerkesztő, hogy a lelki tartalmak hitele meggyőző. Érződik a belső feszültség oldódása, ahogyan azt Reményik is megfogalmazta:

...Álomfáidnak minden arany­ágán / Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

A bemutató végén Szekeres Katalin, Kékcse polgármestere megköszönte Ladányi Andrásnak, a Tiszteletbeli Kékcsei Polgárnak a faluról írt könyveit, majd hívott mindenkit az egyre szépülő településre. Újabb ünnepség következett, az egykori évfolyamtársak találkozója, akik az egri Ho Si Minh főiskolán tanultak. Ők is gratuláltak az örökifjú szerzőnek. 

Hogy most 77 évesen befejezi-e az írást, szerkesztést? Szó esett róla, de kiderült, nem ez a helyzet. Nemsokára megjelenik 63. könyve, amely Váci Mihályról szól, ez már a hatodik. Nyíregyházán – Váci az Ó-kisteleki szőlőben, míg Ladányi a településsel szomszédos Borbányán – született, ahol a Kossuth-díjas költő, csak 20 évvel később. Gyűjteményében megtalálható Váci Mihály valamennyi kötete – az első kiadások is – és a róla írt könyvek.

Végrendeletében a lakásán lévő könyvtárát – benne a Váci-gyűjteményt – a kékcsei könyvtárnak adományozza. A könyveket egy teremben helyezik el, amelynek a neve Ladányi András lesz. 

Bányászhősök - Szepesi Zsuzsanna volt a könyvbemutató moderátora. Ő szintén költő, eddig már tíz kötete jelent meg, versei, gyermekversei, meséi olvashatóak több antológiában, folyóiratban és mesekönyvekben. Több irodalmi pályázaton is sikerrel szerepelt. Pomázon él, de kötődik megyénkhez, hiszen Dorogon született, édesapja négy évtizeden át volt bányász a Dorogi-medencében. Hozzá írta a Bányászhősök című versét, amelyet számos rendezvényen elmondott már, ahogyan itt is. Következzen egy részlet: Hős vagy, apa, bányász voltál / – föld mélyében harcoló –, / nem fakíthat érdemeket / semmiféle álnok szó! / Most már értem, mért búcsúzott / tőled mindennap anyánk, / miért kérted elváláskor, / nagyon vigyázzon reánk; / miért állt ő a kapuban / integetve, míg csak lát; / így véste a tudatába / alakodat és a mát; / hogyha holnap nem jönnél meg, / őrizhesse a képet, / mert a bányász ott a mélyben / veszély útjára lépett; / titkon tudta, minden óra / lehet, hogy az utolsó, / a beomló fejtés alatt / szénből válhat koporsó...