„Én nem bélyegeket, hanem szavakat gyűjtöttem világéletemben”

– Bámulatos nyelvi gazdagság rajzolódik ki e vaskos kötet lapjain. Honnét ez a nagy szókincs?

– Én nem bélyegeket, hanem szavakat gyűjtöttem világéletemben. Mindig is a szavak bűvöletében éltem, szerettem ízlelgetni, kóstolgatni a magyar szavakat, kifejezéseket: ezeket elraktároztam, és amikor kellett, csak írtam, írtam őket. A legújabb kötetem, az Akin az Úr saját dallamait játssza, Bánfi József illusztrációival jelent meg, és a rövidebb-hosszabb versek jelenítik meg az emberi tapasztalásokat, hangulatokat, közmondásokat, metaforákat, néha kitekert szófordulatokat úgy, hogy minden korosztály megtalálja bennük a szórakozását.

– A nyelv szeretete közel áll a nyelvészethez is. E témában milyen munkája született?

– A nyelv mindig nagyon közel állt hozzám, bár nem készültem nyelvszakos tanárnak, sőt, a biológia-kémia volt az, ami eleinte vonzott. De már a kezdet kezdetén az elsőéves hallgatók „elrettentettek” azzal, hogy sok lesz a laboratóriumi gyakorlat, délelőtt az egyetemen előadások, délután kísérletezések a laborban. Más vonalon indultam el: a magyar-latin szakot céloztam meg, de latin abban az évben nem indult. Akkor az orosz mellett döntöttem. Ez viszont megszerettette velem a nyelveket: tanultam olaszul, angolul is, de elmélyedtem szülőföldem, a szatmári nyelvjárásban is. Most jelent meg ezt a ritka örökséget humorosan bemutató nyelvészeti könyvem is. Az Illatos, mint eső után a televény című kötet bemutatója a napokban lesz Fehérgyarmaton, abban a városban, ahol egykor évekig tanítottam az ottani gimnáziumban. Sajnos a mostani „mérgezett” köznyelv szépen kikoptatja az ízes szatmári nyelvet, de említhetem akár a szabolcsi és a beregi dialektusokat is, amelyek fonetikai és nyelvtani sajátosságaik révén gazdagították a magyar nyelvet. Egy példa: a nyuol megy a düllőn, mint a sékattyú. Ezek a diftongusok, ritka ősi szavak eltűnőben vannak. Ennyivel szegényebbek leszünk!

– Valamennyi könyve választékos nyelvezetével tűnt ki. Tervei?

– Távlati terveim, céljaim nem voltak, ebben osztom Weöres Sándor gondolatát: nem kell ismernem célomat, mert a célom ismer engem. Babits Mihály is találóan fogalmaz: míg célom nincs, a világ enyém! Nekem közeli céljaim voltak, tettem a dolgom, és valahogy mindig kialakultak a dolgok körülöttem. Először a Ludas Matyiban publikáltam humoros versikéket, később többek között a Magyar Ifjúságban, az Ország Világban, a Képes Újságban és az Ifjúsági Magazinban is jelentek meg írásaim. Verseket, portrékat sosem azzal a szándékkal írtam, hogy könyv lesz belőlük. Írtam, és a kézirat mindig a megfelelő kezekbe került. Eddig 15 kötet jelent meg, három gyermekversekkel, kettő a ritka mesterségekről. Szerencsém volt, mert országos hetilapoknak írhattam, ott volt az Ifjúsági Magazin Mesternézőben című sorozata is. Egy fotóssal jártam az országot: eljutottam a karcagi gerencsérhez, az egri gyertyaöntőhöz és még rengeteg helyre.

A magyar nyelv pontosan kifejezi a sokféleséget

Szatmártól Tatabányáig hosszú az út: Szilvási Csaba nagy vargabetűkkel került Fehérgyarmatról Tatabányára. Még ötödéves orosz szakos hallgatóként kezébe került egy pályázat, tanárt kerestek. Szüleihez is közel akart lenni, így a szatmári kisvárosban tanított az ottani, „nagyon jó kis gimnáziumban”. Ottani munkájával érdemelte ki a közösségtől a Pro Urbe díjat. Amikor lehetőség adódott, a bányaipari technikumban dolgozott hét évet, majd 1991-ben került vissza másodszor és végleg a tatabányai alma materbe.

Szilvási Csaba vallja: az emberben él a nyelv, és a nyelvben él az ember. Az író Szilvási Csabát ez utóbbi mikéntje érdekli. Édesapja véleményét osztja: nincs nagyember és kisember, csak ember van, a maga végtelen sokféleségében. Köteteiben ezt a sokféleséget mutatja be: hol nevettető szójátékokkal, hol míves megfogalmazásokkal, hol egyszerű szavakkal. Első verseskötetének, a Terefere-telefon című könyvének megjelenésében, a formátum kialakításában sokat segített W. Csoma Éva. Közben kis kalandja volt az SMS-nyelvben rejlő paródialehetőségek megírására, akárcsak a Pongpingvinek című válogatásra.