Csáky Mária: „Fenn kell tartani a minőséget ebben a felhígult világban”

– Mit jelent önnek a tánc?

– A felfogásom folyamatosan változott az évek során, de a tánc hihetetlenül sikeres nevelő hatását sosem kérdőjeleztem meg. Nem sok olyan művészeti ág van, melyben ilyen mélységű önkifejezésig lehet eljutni. A mai kevésbé kötött táncműfajok képesek teljesen kivetkőztetni önmagából a művelőjüket. Mára a mérleg nyelve számomra nem csak a tudás átadására billent, inkább a közösségépítésre, az egymás iránti elfogadás megtanítására. A tanár eleinte tanítani akar, később a tánc segítségével nevelni is.

– Milyen korosztályokat nevel Oroszlányban?

– Valaki bölcsődésen, pelenkában topogva kezdi. Sokan kérdezik, van-e értelme ilyen pici gyerekekkel foglalkozni. Mindenképp, hiszen közösségbe kerül, megismer más gyerekeket. Nem ebben a korban lesz valaki világbajnok, de a szocializációjában komoly szerepet játszik, ha a többiekkel együtt esik-kel. Mégiscsak egy olyan közegben van, ahol nem teljes kötetlenség várja, van egy bizonyos elvárás, ugyanakkor láttam így életre szóló barátságokat kötődni. A tehetséges diákok tizennégy éves koruk körül profi intézményekben tanulnak tovább, de viszik magukkal, amit innen kaptak. Egy tanulóm, aki kiskorától mellettem volt, a táncművészeti főiskolán az első évét, történelmet írva, jelesre teljesítette.

Az iskoláról

A Bakfark Bálint Alapfokú Művészetoktatási Intézmény 1960-ban alakult. Jelenleg az Eötvös-középiskolában kaptak otthont. Többek között zenei előképző, zongora, orgona, hegedű, gordonka, gitár, kürt és ütő zenei tanszakokon, valamint moderntánc szakon tanulhatnak az oroszlányi fiatalok. Az iskolát az idén Príma Díjra jelölték.

– Feltűnően látványos ruhákban lépnek fel a táncosai, hogyan biztosítja rá a keretet?

– Magam készítem őket. A tánc mellett az volt a másik gyerekkori álmom, hogy divattervező legyek. Asztmás voltam, így versenyszerűen le kellett mondanom a balettról, a divattervezői iskola pedig nagyon távol volt. A sors érdekessége, hogy miként tudja rendezni végül az ember vágyait. Most tánccal és fellépőruha-tervezéssel is foglalkozom, és mindkét folyamatot maximálisan élvezem. A mai napig sok ruhát tervezek és varrok, de néha túlnő rajtam a sorozatgyártásuk. Nem szeretek megrekedni és visszatérni a régi dolgokhoz, ezért mindig az újdonságokat keresem.

– Mit tart a legnagyobb sikerének?

– Nem igazán szoktam rangsorolni az eredményeket, sok mindent érzek hasonlóan nagy sikernek. Az ember talán a családját érzi a legnagyobb teljesítményének, de nyilván a szakmai elismerések is sokat jelentenek. Nem is beszélve azokról a diákokról, akik valami különlegeset értek el a tánccal. Úgy érzem, hogy a kezdeti lépések megtanításával egy kicsit én is hozzásegítettem őket a sikerhez. Fontos, hogy hűek maradjunk a szakmaisághoz. Az elismeréseim talán ennek szólnak, hogy ne váljunk kommerszé, tartsuk fenn a minőséget az évtizedek alatt akkor is, ha a körülöttünk lévő világ sok tekintetben felhígul. Remélem, hogy a táncosaim megértik, ezért támasztom eléjük az elvárásaimat.

Kétszeres világbajnokok

A 2007-es Európa-bajnokságon a csoportnak sikerült bekerülnie a sztárok gálájába. A versenyről több különdíjjal tértek haza, volt köztük koreográfusi, kosztüm és a legjobb iskolának járó elismerés is. Csáky Mária csapata ekkor kapta meg egész Európa legjobb koreográfiájának díját, melyet sejtetni engedett, hogy a verseny zsűrije rendhagyó módon, állva tapsolta meg a produkciót. 2007-ben a World Championships of Performing Arts nevű világversenyen két világbajnoki címet szereztek. Sikereiket azonban beárnyékolta, hogy évekig kellett törleszteniük az utazás költségei miatt felvett kölcsönt.

– Felsorolna pár elismerést, csak megemlítés szintjén?

– A Táncpedagógusok Országos Szövetségétől valamikor a kilencvenes években kaptam egy nívódíjat, majd a kétezres évek elején még egyet, és tavaly nekem ítélték a Táncművészetért Díjat. Nagyon sok szövetség és táncos egyesület van, de ebben a szövetségben van a legtöbb világszerte elismert magyar szaktekintély, ezért jelentenek nekem annyit a tőlük kapott elismerések. Szintén ők terjesztettek fel 2013-ban a Magyar Ezüst érdemkeresztre. Az oroszlányi önkormányzat javaslatára a Megyei Prima Díjat 2007-ben vehettem át. Nagyon sok kritikát is kaptam az évek alatt. Külön kérem, hogy mondják el a hibákat, hiszen engem az érdekel, amin még javítani lehet, és kell is.

– Hogyan szerepeltek mostanában az oroszlányi táncosok, mik a terveik?

– Az a fajta verseny, ami a rövid programokat díjazza, furán hangzik, de ez egy éves megszokott esemény, hogy elmegyünk, és szép helyezéssel térünk haza. Talán ennél már több, hogy részt veszünk táncjátékfesztiválon, ahol hosszú táncdarabokat várnak el a fellépőktől. Lennie kell egy koncepciónak, dramaturgiának és olyan atmoszférának, ami egy színházi darabhoz hasonlóan önállóan megállja a helyét. Nyáron semmilyen szinten nem szeretek tervezgetni, sem az elmúlt szerepléseket értékelni. Augusztus vége felé biztosan elindul bennem a vezérhangya, de ha folyamatosan ezen töprengenék, képtelen lennék a megújulásra.