Venyige és kölni

Barátoméknál tologatjuk a bábukat a hétfő esti sakkpartinkon. A hét ezen napja akkor került a naptárunkba, amikor harmincöt évvel ezelőtt még hatnaposan alakult a Magyar Televízió történelme.

Fenyvesi Károly

Erről sok mindent mondtak. Például, hogy nem lett volna üdvös, ha a dolgozók mindig a közállapottal, a politikával foglalkoztak volna. Az olvasás, a beszélgetés, a színház, a mozi, a kártyázás jó hatást gyakorolt (volna) a közhangulatra. Falunkban csúcson járt az iparos hétfő. A maszek meló befejezése, illetve a gyári munka után a nagy kocsma minden asztalánál ultiztak a szakik. Én egy jól kifeszített drót segítségével hokimeccseket néztem egy zavaros képet adó szlovák csatornán. A sakkparti megjósolhatóan gyors befejezése után erről is beszélgettünk barátommal, amikor teljesen váratlanul bekopogott cimborám középiskolás unokája. Más hétfőkön pingpongedzéseken püföli a labdát. Gyorsan meséltünk volna neki a tévé nélküli hétfőkről, az iparosok ultipartijairól, a hokimeccsekről, de a srác nem ezért jött. Közeleg a húsvéthétfői locsolás napja. Sok lányhoz, rokonhoz szeretne eljutni. Ebben nagyon sokat tudna segíteni egy fél délelőtti ingyenes taxizással a nagyapja. Válasz helyett egy feladat hangzik el. A család szőlőjéből ki kellene hordani a présház elé a metszés után összekötegelt venyigét.

Az unoka illedelmesen köszön, aztán távozik. Válasz nélkül. Több hölgy sorsa még bizonytalan húsvét hétfőjén.