Lant húrja csendült fel a Nyitott rezervátumban

A házigazda és beszélgetőtárs ezúttal is Jász Attila volt, az Új Forrás főszerkesztője volt, József Attila-díjas költő, szerkesztő, esszéíró, írói nevén Csendes Toll. 

Nagy Csaba remek zenei élményt nyújtott, egyedi hangszerével földöntúli élményt nyújtott a műsora. A hallgatóság teljesen átszellemülve ült a nagyelőadóban, míg a művész zenélt. 

A dallamok között sok érdekességet tudtunk meg róla, és a lantokról. Elmondta, hogy édesanyja unszolására kezdett zeneiskolába járni Szentendrén. Gitározott, majd később gitárművészként végzett, ám a klasszikus hangszert idegennek érezte. Nem így a lantot.

– Pozsonyban végeztem klasszikus gitár szakon, és nem sokkal később bukkantam a lantra. Talán ennek és az ottani barátaimnak is köszönhető, hogy Felvidéken azóta is sokat lépek fel.

A hangszert is bemutatta, amely hasonlatos ahhoz, amilyennel a 16. század második felében játszottak. A nyolc kórusos reneszánsz lantot egy felvidéki barátjától kapta, az összes többi hangszerét kimondottan neki készíttették. Azt is kiemelte, hogy a 4-5 húros lantokat a 15. századik elsősorban pengetővel szólaltatták meg. A 16. században a többszólamúság miatt már nőtt a húrok száma, és ezeket már újjal szólaltatták meg. A 18. századra sajnos a lant teljesen eltűnt a hangversenyekről, majd a 20. században újra felfedezték.

Múzeumi adatok alapján készítik el őket, de persze ha valakinek készül, akkor a saját adottságok is számítanak.

Mesélt a kezdetekről: 1507 és Velence fontos év és hely a hangszeres zene történetében, mert Ottaviano Petrucci ebben az évben adta ki Francesco Spinacino lanttabulatúrás könyvét. Ez a könyv az első olyan nyomtatvány, amely szólóhangszerre írt műveket tartalmaz.

Nagy Csaba által játszott művek átiratok. Korabeli gyönyörű kották alapján készíti őket. Olyan bonyolultak ezek, mintha titkos írást tartalmaznának – mondta. Elhangzott Sting neve is, aki lanttal a kezében is többször volt látható a színpadon.