A legjobb lett A piros ruhás lányból

A tavalyi bemutató óta sikert sikerre halmoz Forgács József filmje, A piros ruhás lány. A film csaknem 70 éven átívelő történetben mutatta meg, hogyan segített a szerelem egy rabnak túlélni a táborban eltöltött időszakot. Most, 2024-ben a Legjobb dokumentumfilmnek járó díjat is besöpörte a XI. Totál Plán Független Filmfesztiválon.

Portálunk első között beszámolt A piros ruhás lány bemutatójáról. A történet szerint nemcsak az oroszlányi rabtábor, a Kocsedó, foglya Pál, hanem a szerelem is rabul ejti őt. Az október végi vetítésen jelen volt a film főszereplőjének, Hanzlik Máriának a családja, vagyis testvére János, aki súlyemelő olimpikon volt. Végül, de nem utolsósorban pedig Mária fiatalkori énjét alakító Dorsich Hanna is.

A vetítést Marschal Adrienn történész vármegyebeli bányarabtáborokat bemutató, képekkel illusztrált előadása követte, amely a háborús internálásoktól 1956-ig mutatta be az el­ítéltek dolgoztatásának történetét. 

Oroszlányban 3 tábor működött. Az internálók között sok szegedi asztalos és hatvani vasutas volt. A másik a Táncsics és a Petőfi utca kereszteződésében működött. Több munkás Pécsről érkezett és felépítették a XVIII-as aknát, a Kocsedót. Csaknem 1300 elítélt volt a táborban, akik tiltott határátlépés, fegyverrejtegetés vagy izgatás miatt kerültek ide. A történész kutatásai szerint többen önként jelentkeztek a bányamunka miatt. Az előadásban kiemelte, 100 százalékos munkavégzés esetén egy napot levontak a büntetési időből, így fordulhatott elő, hogy 2-3 hónappal előbb szabadulhatott egy-két rab.

Díj járt a rabtáborban készült filmért

Csolnokon négy napon át éhségsztrájkot folytattak a munkások a bányában, ezért kénytelenek voltak feloszlatni az ottani rabtábort. Oroszlányban kitörtek az el­ítéltek az 1956-os forradalmi hevület után. Tatabányán pedig elengedték a rabokat a fogvatartók, mielőtt bármi történt volna, attól való félelmükben, hogy az oroszlányi példával fejeződik be a tatabányai történet is.