A piros ruhás lány nemcsak a vásznon, de a sorok között is ott volt Oroszlányban

– Rendhagyó megemlékezés lesz az idei – kezdte ünnepi beszédét Czunyiné dr. Bertalan Judit országgyűlési képviselő, aki stílszerűen rendhagyóan idézte meg az ötvenhatosok szellemiségét a forradalom és szabadságharc október 23-ai megemlékezésén az oroszlányi Bányász Klubban. Személyes hangvételű beszédében kitért arra, hogy ’56 tanulságai egy életre szólnak és a szabadság örökölt felelőssége minden magyar embernek.

Marschal Adrienn történész vármegyebeli bányarabtáborokat bemutató, képekkel illusztrált előadása követte, amely a háborús internálásoktól 1956-ig mutatta be az el­ítéltek munkáltatásának történetét. Az előadó alapos kutatást végzett, ami szerint összesen tíz rabtábor volt hazánkban. Jellemző volt rájuk, hogy a befogadóképességük többszörösét vitték, akiket a helyi szénbányászati tröszt alkalmazott, csaknem 28 ezer elítélt volt összesen az országban. Vármegyénkben három településen működött rabtábor.

Az első Csolnokon, ahová sok esetben az életfogytiglanosok kerültek, körülbelül ezer elítélt. Tatabányán öt helyszínen működtek táborok, legtöbben katonák voltak, akik hűtlenség miatt csaknem négy évet kaptak. Oroszlányban 3 tábor működött. Az internálók között sok szegedi asztalos és hatvani vasutas volt. A másik a Táncsics és a Petőfi utca kereszteződésében működött. Több munkás Pécsről érkezett és felépítették a XVIII-as aknát, a Kocsedót. Csaknem 1300 elítélt volt a táborban, akik tiltott határátlépés, fegyverrejtegetés vagy izgatás miatt kerültek ide. A történész kutatásai szerint többen önként jelentkeztek a bányamunka miatt. Az előadásban kiemelte, 100 százalékos munkavégzés esetén egy napot levontak a büntetési időből, így fordulhatott elő, hogy 2-3 hónappal előbb szabadulhatott egy-két rab.
Utóbbiról szólt Forgács József dokumentumfilmje, A piros ruhás lány, amely egy közel 70 évet átívelő történetben mutatta meg, hogyan segített a szerelem egy rabnak túlélni az itt töltött nehéz időket. A vetítésen jelen volt a film főszereplőjének, Hanzlik Máriának a családja, vagyis testvére János, aki súlyemelő olimpikon volt. Végül, de nem utolsósorban pedig Mária fiatalkori énjét alakító Dorsich Hanna is.