Egy legendás szerelem története: 55 éve együtt jóban, rosszban, vendéglátásban

Tatabánya ikonikus vendéglőjéhez kötődik a házaspár neve. Lővér Marikaként ismerik sokan Király Tibornét, akinek étterme évtizedekig meghatározó szerepet töltött be Dózsakertben. Marika programokat szervezett, életet vitt a térre, s mindig figyelemmel kísérte azokat, akik segítségre szorulnak. Ma Kertvárosban működteti az éttermét, s várja a vendégeket. S ugyanolyan kiemelkedő figyelmességgel, gondossággal fordul a vendégeihez, mint évtizedekkel ezelőtt. A szerelem közte és a férje között több mint ötvenöt éve kezdődött.

Király Tibor, Marika férje is a vendéglátásban dolgozott. Így ismerkedtek meg több mint ötven éve. 
– Mi a Győri, Tibiék a Töhötöm úton laktak. Mindketten technikumba jártunk. Figyelt az ablakból, hogy mikor érek a házuk elé, s akkor csatlakozott hozzám. 

Szülői engedéllyel zajlott a ceremónia, akkor én még nem töltöttem be a 18. esztendőt, Tibi akkor huszonnégy volt – vallott szerelmükről Marika.

A Rozmaring étteremben kezdtek el dolgozni, innen kerültek Dózsakertbe, ahol a Lővér Éttermet működtették. Marika akkor és az évtizedek alatt végig üzletvezetőként a férje főnöke volt. Munkában és magánéletben is összekapcsolódott az életük. Bár volt egy időszak, amikor Tibor letette a fakanalat, s állattartással foglalkozott, de hamar visszatért Marika mellé. 

– Mikor együtt dolgoztunk, én voltam a főnöke Tibinek, de ez sosem okozott problémát. 

Ha nem sikerült, akkor inkább én engedtem, de ezt sosem bántam meg – részletezte Király Tiborné.

Nem tudtak sokáig haragudni egymásra. Hamar kibékültek. Persze, Marika engedékenysége is nagyban hozzájárult ehhez. 
– Szabadságon nem voltam. A családom, a gyerekeim mellett az életem része a vendéglátás, a munkám. Minden nap hajnalban érkezem a Lővérbe, és készül a menü, bonyolítom a rendeléseket, ha van esemény, akkor maradok akár estig is. Tibi tavaly még velem együtt jött, mostanában a betegsége miatt már nem tud elkísérni. Otthon vár – meséli Marika. 

Azt mondja nem fáradt. Majd mosolyogva teszi hozzá: legalábbis, nem vallja be. A Lővér nagytermében még látszik Tibor születésnapi ünnepségének dekorációja. Ezt is családtagok készítették. Fehérbe és kékbe öltöztetett székek, a falakon családi képek, s egy kis asztalon ajándékok mellett fényképalbumok. Esküvőkről, születésekről, ünnepekről, nagyszülőkről, unokákról. A sarokban a 80-as lufi jelzi Tibor éveit. 

– Tibi születésnapját ünnepeltük. A szűk család volt velünk, így is csaknem hatvanan voltunk – meséli Marika. – Nagyon készültünk rá, igazán megható, megindító volt. Az egész család tett azért, hogy az ünnep igazán bensőséges és szép legyen.

Marika készítette el a menüsort. Nyírségi gombócleves, megannyi sült, köretek. A süteményeket pedig a fiúk menyasszonya állította össze. Elmondta azt a kis verset is, amely minden születésnap alkalmával elhangzik a Lővérben. Ezúttal férjének szavalta el. Könnyes szemmel, s a család többi tagja is meghatottan hallgatta.

Marika is a napokban ünnepelte születésnapját. Hetvenhárom esztendős. Erről árulkodik egy hatalmas rózsacsokor az étterem pultján. Minden évben annyi szál rózsából készíttet gyönyörű csokrot a férje, ahány éves. A rózsák száma minden évben változik. A kölcsönös tisztelet, a szeretet közöttük az eltelt több mint ötven évben változatlan.