Élő példa arra, hogy az egyszeri drogfogyasztás is képes tönkretenni egy fiatal életet

A fiatal fiú családja idegesen várakozott a Tatabányai Járásbíróság tárgyalóterme előtti folyosón. Az ügyvédjük próbálta nyugtatni őket. A jellegzetes csörgésre azonban mindenki felkapta a fejét: Sz.G.-t láb és kézbilincsben kisérték az előkészítő ülésre. Vétke komoly: hivatalos személy elleni erőszak bűntette. Rendőrökre támadt láncfűrésszel, majd boxerrel. 

Tette következményeinek minden súlyával, remegve állt a bíró elé. Azonban hangja határozott és erős volt: minden ellene felhozott vádat elismer és beismeri a bűnösségét. A bíró kérdésére válaszolva elmondta, hogy tisztában van vele, hogy ezzel lemond a tárgyalásról való jogáról, és a minősítést nem, csak az ítéletet fellebbezheti meg. 

Majd ugyanazzal a határozottsággal és erővel kimondta azt, amire nagyon sokan nem képesek: bocsánatot kért mindenkitől a tetteiért.

– Őszintén mondom bocsánatot kérek mindenkitől. Bárcsak ne cselekedtem volna így. Nem voltam magamnál, be voltam drogozva és nem voltam tisztában azzal, hogy mit cselekszem. Tudom, hogy ha nem lettem volna drog hatása alatt, akkor ez az eset nem történik meg.

– ígérte a vádlott, aki mindenkitől bocsánatot kért, akiket kellemetlen helyzetbe hozott, vagy megbántott. 

– Egyedül magamat okolhatom a történtekért. Szégyellem magam – tette hozzá a fiatal fiú, akinek szavai mély nyomott hagytak a bíróban is. 

Sz. G. ügyvédje ezen kívül kiemelte, hogy védence akkor fogyasztott először drogot. Se előtte, se utána nem nyúlt tudatmódosító szerekhez. Abban az egy esetben azonban olyan mértékben befolyásolta a viselkedését, hogy még két nappal a történtek után is agresszíven, irracionálisan viselkedett. Ezért be is került a Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI). Azonban nem sokáig tartották ott. 

– Pár nap után megállapították, hogy az eleinte nyugtalan, időnként agresszív késztetések terhelt fiatalember, nyugodt, együttműködő lett, teljesen normálissá vált a viselkedése. A védencem pedig belátta, hogy soha többé nem fog a droggal élni. Ez nem csak a bíróságnak szánt ígéret, hanem maga mondta el már korábban is nekem. Ez azért is megnyugtató, mert én a családdal már a kezdetek óta tartom a kapcsolatot. Nagyon aggódnak védencemért, akiről nagyon sokat meséltek nekem, aki alapvetően nagyon jó lelkű, jószándékú, nem agresszív fiatalember.

– szögezte le az ügyvéd, aki arra kérte a bíróságot, hogy enyhe ítéletet hozzon, illetve rendelkezzen arról, hogy a büntetés felének letöltése után szabadlábra helyezhessék.

Ezután a bíró szünetet rendelt el, ami alatt a rokonok faggatták az ügyvédet a lehetőségekről. Az ügyészség mérsékletes indítványa nagyon kedvező volt: a 2-től 8 évig kiterjedő szabadságvesztéssel büntethető ügyben 2 év 6 hónap szabadságvesztést javasoltak. A kérdés már csak az volt, hogy az előzetes letartoztatásban töltött 8 hónapon túl mennyit kell ebből börtönben töltenie. 

A tárgyalóba visszatérve a bíró ismertette a döntését: 2 év hat hónap letöltendő, és 3 év közügyektől való eltiltás. Azonban az ítélet szerint csupán a büntetés kétharmadánál lehet Sz. G.-t szabadlábra bocsátani. A bíró elmondta, hogy a kedvezőbb döntésnek nem voltak meg a jogszabályi feltételei. 

Az ügyész elfogadta az ítéletet, a vádlott és az ügyvédje azonban nem. A bírónak ezután már csak arról kellett döntenie, hogy a másodfokú tárgyalásig fenntartsa-e a vádlott letartóztatását. Meglepő módon erre az ügyész nem tett külön indítványt. Az ügyvéd azonban ezúttal is erős indokokkal állt ki védence érdekében.

Elmondta, hogy nem a fiatal férfi szabadlábra helyezését kéri, hanem csak azt szeretnék, ha nyomkövetős lábbilinccsel hazaengednék. Kihangsúlyozta, hogy Sz. G. édesapja nyugdíjas, így egész nap a fia mellett tud maradni az otthonukban. A család többi tagja pedig dolgozik, így el tudják tartani a vádlottat. Illetve újból kihangsúlyozta, hogy büntetlen előéletű és őszintén megbánta bűneit.  

A bíró döntése végül még az ügyvédet is meglepte, a fiatal férfi nővére pedig elsírta magát a hírre: Sz. G. letartoztatását megszüntette és elrendelte a szabadlábra helyezését. Vagyis haza mehetett szeretteivel. A következő tárgyalásáig szabadlábon védekezhet. 

A bíró döntésében kihangsúlyozta, hogy mivel a fennmaradó büntetés már csak egy év, illetve a családja is befogadja a vádlottat, így nem kell szökéstől tartani.