„Féltettem a vesém, mikor otthagyott a tuktuk sofőr” - utazás a tatabányai télből a Srí Lankára

Többször is tiszteletlen voltam a bő két hét alatt. Fontos szabály, hogy Buddha szobrának nem illő hátat fordítani, szelfit készíteni „vele” meg pláne. A templomban ildomos vállat és térdet eltakaró fehér ruhát húzni, amit a bejárati őrök nagyon szigorúan vesznek. Polonnaruwában például alig engedtek közel a szoborhoz – szerencsémre a derekamra kötött kendő már kellően fedte a térdkalácsomat.

Srí Lanka, egykori nevén Ceylon, elsősorban a buddhizmusról, aztán a teáról híres, de a fahéj és a kókusz is a főbb exportok közé tartozik. A tealeveleket hatalmas ültetvényekről gyűjtik a nők, fejenként 20 kilogrammot.

Srí Lanka egy csepp alakú sziget, hazánknál kisebb. Formára olyan, mintha India könnyeként gördülne az óceánba. Csaknem 21,5 millió ember él itt, akik kedvesek, barátságosak, segítőkészek. Szegények, de az életfelfogás miatt mégis eszméletlenül gazdagok. Szingaléz nyelven “sugárzó, fénylő országban” élnek. A szigetország egyik jellegzetessége, hogy a helyi halászok közül sokan még ma is a hagyományos módon, gázlólábakon állva fogják ki a halakat.

A szigeten 200 buddhista szerzetes él, köztük a legfiatalabb, Banthe. Ő kísért végig az utunkon és ő volt az, aki a reptéren áldott karkötővel és virágfüzérrel, no meg hatalmas szeretettel fogadta csapatunkat. Templomkertjében jázminbokrot ültettünk és a piacon vásárol 36 papagájt egyszerre eresztettük szélnek, mert a buddhista tanítás szerint minden lény egyenlő és szabad.

Innen utunk a királyi botanikus kertbe vezetett. Az egykori angol gyarmat a 18. században Kandy herceg rezidenciája volt, 4 ezer különféle növényfajjal. Órákat lehetett volna eltölteni a csodálatos orchideák között és a hatalmas pálmafák sugárútjánál. A legtöbb látványos felvétel itt készül Srí lankáról, no meg Sigiriyában.

Az Oroszlán-szikla egy világhíres ősi vár, amelynek tetején az első városok egyike volt. Nem kis feladat lehetett látogatóba menni, ugyanis mintegy 200 méter magasra több mint 1200 lépcső vezet. Megéri felmászni, ugyanis a szikla felénél egy oroszlánt formázó kapu díszeleg és olyan csodálatos a panoráma fentről, hogy leírni is nehéz.

Egy fontos dolgot a mai napig nem sikerült megfejteni, miért botlani lépten-nyomon oroszlánba – még a nemzeti zászlón is díszeleg egy példány – holott nem élnek nagymacskák a szigeten. Kivéve a leopárdot. Más állatfajok viszont előszeretettel választják a domborzat miatt kialakult négy éghajlati öv valamelyikét. Például a ceyloni makákó és az elefánt, a cickány, a hosszúfarkú királymókus, a karcsú lóri, a varánusz és a bordás krokodil. Ezekkel mind találkoztunk, szerencsére kígyókkal nem, noha 80 féle él a szigeten. A viperától a kobráig bezárólag.

A Pinnawala Elefánt árvaházba is érdemes elmenni, ahol a kétéves Disa és Sajjana vonzza a látogatókat, mint a világ egyetlen ikerpárja. Felemelő volt látni, ahogy az elefántcsorda a közeli folyóhoz vonul, hogy fürödjön egyet a nagy melegben. Érdekes, az ember lánya teljesen megfeledkezik arról, hogy egy rossz lépés akár a kislábujjba is kerülhet, hiszen több tonnás óriások mellett sétál. Inkább arra gondol, hogy minden lény egy a földön. Ez a világnézet jól jött a bébikrokodil látogatása közben is. Mindössze négy hónapos volt a csöppség, olyan puha fogakkal és a karmokkal akár a bársony. Bezzeg egy év múlva… 

A közlekedésben vérprofiak a srí lankaiak. Rezzenéstelen arcú sofőrök masíroznak az utakon, és tűrik a tőlük miliméterekre szlalomozó tuktukokat (háromkerekű motoros jármű), vagy platós buszokat – sosem láttam ilyet korábban. Talán a béke és az egymásra való odafigyelés okán nem volt egyetlen koccanás és egy törött autó sem. Volt, amikor 200 rúpiáért – forintba  ugyanannyi –  mentünk több tíz kilométert taxival. Borravalót nem fogadott el a sofőr. Shannak elég volt, hogy messze visszük a hírét. Nekünk pedig az, hogy épségben megérkeztünk mindenhová - pedig néha nagyokat néztünk milyen úttalan utakon visz minket a háromkerekűn.