Ezt a videót látnod kell: magyarul énekelt nekünk a máltai utcazenész Vallettában +fotók

A reptérről egy kicsit hosszadalmas volt eljutni a szállásunkra (tekintve, hogy a buszok nem igazán a menetrend szerint járnak) és egyébként is késő este érkeztünk meg. Így a második napon kezdtük meg az ország felfedezését, és valljuk be, egy kicsit furcsa volt húsz fokban sétálni karácsonyi fények, dekorációk, betlehemek mellett. Egy katamaránt választottunk arra, hogy eljussunk Gozo szigetére, de a hajó annyira billegett, hogy már az első, fürdőzésre alkalmas megállóban is többen rosszul lettek. A főként lábfürdőzést követően sem lett jobb a helyzet, így nagyon örültünk, mikor végre partot értünk, és beszerezhettük a gozói sót és az egyéb helyi termékeket. Visszafelé menet már jóval nyugodtabb utunk volt, de nem bántunk, hogy másnap a Popeye-faluba már a busz vitt el minket.

Korábban nem tudtam róla, hogy Máltán forgatták az 1980-as Popeye-filmet, Robin Williams főszereplésével, a mozi díszletét pedig nem bontották le a helyiek, meglátva a remek turisztikai lehetőséget. A hely a felnőttek számára is szórakoztató, ám némiképp ráférne a felújítás, sok helyre nem lehet bemenni. Az ott dolgozók egy része be van öltözve és időszakosan mókás játékokra is invitálja a közönséget. A faluban végre egy macskával is találkoztam nagy örömömre, de hiába hirdetik Máltát egyfajta macskafellegvárként, nálam több négylábú lakik, mint amennyivel összesen találkoztam utunk során.

A Popeye-faluban egyébként olyan remek játékokat lehet kipróbálni, mint a vécépapírguriga-dobálás, a minigolf és még számtalan ügyességi feladat, aki pedig szeretné, a teljes Popeye-filmet is megnézheti az egyik házikóban. A helyszín közvetlenül a tenger mellett terül el, a közelben pedig gyönyörű helyeken lehet sétálgatni.

Nem hagytuk ki Vallettát sem, ahol a buszról leszállva egyből karácsonyi vásárba csöppentünk. A sétálóutcában találkoztunk a sok turista által ismert utcazenésszel, Benjaminnal, aki minden nemzetiségnek tud legalább egy dalt énekelni. Magyarul az Az a szép című dalt ismeri, amit kérésünkre elő is adott. Majd büszkén mesélte, Budapesten szokott kikapcsolódni, és januárban is tervez egy utat a magyar fővárosba.

A főváros, Valletta utcái önmagukban is gyönyörűek, de számos látnivalót is fel lehet fedezni. Az egyik legszebb talán a Szent János-társkatedrális, ami szerintem túlzás nélkül a világ egyik legszebb temploma. Ha nem lenne elég a részletes, szemkápráztató díszítés, ráadásként itt találjuk meg Caravaggio két csodás alkotását, a Keresztelő Szent János lefejezését és Szent Jeromosról készült festményét is.

A város látványos pontja a Szent Elmo erőd is, valamint kellemes élményt nyújt a Casa Rocca Picola is. Ez utóbbi palotát a tizenhatodik század óta lakja a de Piro, máltai arisztokrata család. A ház egy részét a turisták is felfedezhetik, de a legnagyobb kedvenc persze Kiku, a hatalmas papagáj, aki az udvaron fogadja a látogatókat.

Látogatásunk végén egy esküvőbe is belebotlottunk, ami igazi turistalátványossággá nőtte ki magát. Az ifjú párt a szertartás után nem csak a családjuk, hanem a rengeteg járókelő is köszöntötte. A hitvesi csók látványa után eloszlott a tömeg, mi pedig a reptér felé vettük az irányt, hogy hazaérkezzünk a máltai tavaszból a magyarországi télbe.