Zsé le akart ülni

Időutazással kezdődött a húszéves osztálytalálkozónk. Visszaugrottunk a '90-es évek végére és az iskolapadba, mikor meglátogattuk egykori iskolánkat. Előkerültek fényképek, a régi kirándulások és az érettségi emléke. Mindezt csak hallomásból tudom, ugyanis az éttermi vacsora alatt csatlakoztam a többiekhez. Ott aztán a pincér a helyemre kísért, ahol néhány másodpercre sikerült megtorpanni. Egy ismerős arc sem ült az asztalnál. Ráadásul legtöbbje már ráncos volt. Eltelt néhány év – gondoltam. Szerencsére megakadályozták, hogy leüljek az 50. születésnapot ünneplők közé. Mint kiderült, a szomszédos asztalnál volt a helyem. Ennyit az időutazásról.