Miért menőzhetett pont iskolai lövöldözéssel a tatai diáklány? Szakemberek válaszolnak

Mindenki együtt felelős azért, ha egy diák iskolai lövöldözés ígéretével próbálja magára hívni a környezete figyelmét. Horváth Judit tatabányai iskolapszichológus szerint a jeleket észre kellett volna vennie valakinek. Szerinte a 12-16 éves korosztályra jellemző pubertáskori krízisek lehetnek a kiváltói a szélsőséges eseteknek. De vajon ez mit is jelent? Az iskolapszichológussal és Zombai Ágnes családsegítővel beszélgettünk a témáról.

A serdülőkor kritikus életszakasz, melynek kimenetelét és hosszát meghatározza a serdülő személyisége, életének előzményei és körülményei. A szülő azt tapasztalja, hogy a gyerek egyik napról a másikra megváltozott, lehetetlen vele veszekedés nélkül beszélni, magába húzódó lett, idétlen holmikat vesz magára, tiszteletlen, gúnyos. Közben a kamasz meg teljesen másként látja a helyzetet: anya folyton kritizál, a szülei nem értik meg, semmit sem engednek meg, amit az osztálytársainak már rég szabad, mindig a tanulással gyötrik, nem bíznak benne.

− A kamasz azért viselkedik másként, mert fogalma sincs arról, hogy ki is ő valójában. Eddig a szülők, a tanárok tükrében látta önmagát, de most mintha felnyílt volna a szeme. Robbanásszerű testi fejlődésen megy keresztül, már nem tekinthető gyereknek. Ugyanilyen gyors szellemi fejlődést is átél, akár néhány hónap alatt. Amit eddig kritikátlanul elfogadott, arról most véleménye van. Elkezd gondolkodni a dolgokon, elemzi a körülötte élő személyeket, eseményeket. Neki sem könnyű − részletezi a kamaszok élethelyzetét a szakember, aki szerint a tinik keresgélik önmaguka, éppen úgy, ahogy a kétéves, aki a határokat, korlátokat próbálja megtalálni. A kamasz a saját személyiségének egységét keresi. Próbálgatja, hogy mit várhat el az élettől, hogy ő milyen szerepet játszhat benne. Sokszor a szélsőségekig elmegy: folyamatos zenehallgatásba, olvasásba vagy bulizásba, sportolásba. Azután valami másba kezd, és újra másba. 

A szülőt ez megrémíti. Úgy tűnik, mintha leperegne a gyerekről mindaz, amit az eddigi „nevelés" felépített - magyarázta a szekértő aki szerint a kamaszkor lázadása megnyilvánulhat kritikus állapotokban, mint a felnőtté válással járó fizikai változások elutasításából adódó testi elhanyagoltság, a szülői kontroll elutasítását jelző, szülői érintés kerülése. 

− De a lázadás lehet az énhatárok kipróbálását lehetővé tevő kritikus helyzetek, mint a veszélykeresés, az én szabadságának örömét nyújtó csavargás vagy a szélsőséges csoporthoz való csatlakozás is. A kamaszkori lázadás az énhatárok kipróbálásának, az én önállósodásának feltétele. Krízisről akkor beszélhetünk, ha mindenfajta befolyással szemben érvényesül, esetleg túlmutatva az én megvalósításán romboló testet ölt − figyelmeztetett az iskolapszichológus. 

A krízisnek több figyelmeztető jele is lehet. Ilyen például a lázadás kiélezett formája, a társadalmi értékek elutasítása, a szabályszegések sorozata, a teljesítmény, vagy beilleszkedési problémák, a szélsőséges csoportokhoz tartozás, vagy a drogfogyasztás.
− Nagyon gyakori, hogy a szülők mindent a kamaszkorra fognak. De azt, hogy bevonul a szobájába, ki sem mozdul, csak bent gubbaszt az már túlmutat a kamaszdacon. Ezeket az apró, de szélsőséges változásokat kell észre venni, ami már nem fér bele a kamaszkorba. Akár segítséget is kérhet − javasolta Horváth Judit.

De térjünk vissza az iskolai lövöldözésre. Vajon mi visz rá egy fiatalt arra, hogy ennyire szélsőséges és társadalmilag nem elfogadott módját válassza az érvényesülésnek?

− Úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem okolható csak a szülő, vagy az iskola. A gyerek szocializációja, az internet hatása, a kortársakból jövő csúfolódás, vagy vicceskedés, amit valaki nehezebben visel és sajnos nem beszéli meg senkivel. Ez sokkal összetettebb, mint egy tényezőt kiválasztani. A gyerek személyiségében és a környezetében ért hatások összessége az, ami kiválthatta − magyarázta a pszichológus, aki szerint inkább a fiúkra jellemző a szélsőséges fenyegetőzés, a militarista viselkedés. A lányok inkább éheztetik magukat, kirívóan öltöznek, vagy vagdossák magukat. 

De vajon miért nyúlnak ezekhez a negatív, maguknak, vagy másoknak ártó eszközökhöz, fenyegetésekhez?
− Az értékrendszerük nincs rendben, nagyon sokszor egy gyerek annyira el lehet keseredve, hogy úgy érzi a negatív figyelem is figyelem. Biztos vagyok benne, hogy ennek a jogi következményeit nem gondolja végig. Hogy árt a társainak, hogy félelmet kelt. Csak a saját maga érzelmei érdeklik. Ez is mutatja, hogy be van szűkülve a gondolkodása. A célja minden esetben figyelemfelkeltés, vagy segítségkérés. Végső elkeseredésében próbálhatja magára ilyen szélsőséges módon felhívni a figyelmet, hogy figyeljetek, bajban vagyok! Nem feltétlenül a másiknak való károkozás a célja − tette hozzá az iskolapszichológus, aki szerint a szekszárdi és a tatai esetnél az is közrejátszhatott, hogy az elmúlt hónapokban történt iskolai lövöldözések, fenyegetések rendszeres témák voltak a társaságokban, az iskolában, a médiában. Ezek a gyerekek úgy gondolhatták, hogy ha hasonlóan cselekszenek, ők is kitűnhetnek a tömegből, majd akkor rájuk is felfigyelnek. 

− Biztos vagyok benne, hogy most nagyon félnek és kétségbe vannak esve és nagyon nehéz lehet abba az iskolába bejárni, ahol történt. Úgy gondolom, hogy az elkövető gyerekek szülei azzal tehetnék a legjobbat, ha iskolát váltanának. Ezek a gyerekek bajban vannak, és fontos, hogy megkapják a szükséges segítséget − szögezte le a szakember, aki szerint a mai fiatalok körülbelül két évvel hamarabb érnek, mint a korábbi generáció.

− Úgy gondolom, hogy a büntethetőség korhatárát 14-ről le kellene csökkenteni 12 évre. A mai gyerekek ebben a rohanó, felgyorsult világban sokkal gyorsabban érnek meg. Az, hogy tetteiknek nem lehet jogi következménye még jobban felbátorítja őket − vélekedett a gyerekpszichológus.

Zombai Ágnes családsegítő szerint ez egy nagyon fontos téma, amivel igenis muszáj, sőt kötelességünk foglalkozni. Azonban nagyon nem mindegy, hogy ezt hogyan tesszük
− Úgy gondolom, hogy ezek a tettek újabb esetet szülnek. A körülöttük zajló felfokozott médiafigyelem, hogy hetekig téma marad az újságokban, televízióban nagyon veszélyes lehet. Példaként fel tudnám hozni a pár évvel ezelőtti tatabányai gyerekgyilkosságot, ahol az édesapa az anya távollétében ölte meg két közös gyermeküket. A közeli ismerősök, a család sem feltételezte volna, hogy ilyen szélsőséges tettre képes. Az ügy azonban nem ekkor indult el. Alig két hónappal korábban Győrben ölte meg egy apa két gyermekét, akiket láthatásra vitt hozzá az édesanyjuk. A két ügy kísértetiesen hasonlít egymásra. Mindkét esetben az apa saját kezével végzett a gyermekeivel, utána pedig öngyilkosságot követett el, a két ügy közötti rövid idő is felveti a kérdést, hogy részt játszott-e abban, hogy megtörtént a tatabányai tragédia − tette fel a kérdést a szakember, aki kiemelte, hogy az iskolai lövöldözésnél is hasonló a helyzet. Hiszen az eddig főleg Amerikában hallott esetek most szinte karnyújtásnyira kerültek tőlünk, így a hatása is nagyobb a magyar gyerekekre. 

Csak figyeljük meg a történések lánculatát: május 3-án szerdán, nyolc diák és egy biztonsági őr halt meg egy belgrádi általános iskolában, amikor egy hetedikes, 13 éves diák lövöldözni kezdett. Rákövetkező nap szintén Szerbiában csütörtök késő este gépkarabéllyal lőtt le nyolc embert, és további tizennégyet megsebesített egy 20 éves fiú a Belgrád melletti Mladenovacon és környékén. Közben a miskolci fiú ügye is felszínre került. Ezután május 14-én, Szekszárdon egy nyolcadikos diák írta azt barátjának, hogy megöli több tanárát és osztálytársát. Majd lövöldözéssel fenyegette meg a diákokat és a szülőket egy nehezen kezelhető kisdiák édesapja Pécsen. Végül pedig a tatai iskolában vagánykodott az iskolai lövöldözéssel egy kamasz.