Közel a történelmi tett: Suhajda Szilárd már a hétvégén megkezdheti az Everest csúcstámadását

Mint ahogyan arról mi is beszámoltunk, Suhajda Szilárd hamarosan történelmi tettet vihet véghez: oxigénpalack és magashegyi teherhordók segítsége nélkül, egyedül, tisztán igyekszik elérni a Mount Everest csúcsát, amivel ő lehet az első magyar, akinek ez sikerül. A magyar hegymászó a héten sikeresen teljesítette a három akklimatizációs körét, és amennyiben az időjárás engedi, a hétvégén már megindulhat a csúcstámadás is.

Erről, valamint a mászás pillanatairól egy izgalmas videóban számolt be az M4 Sportnak, amelyben percekig meséli a volt esztergomi főiskolás, hogy pontosan hogyan is zajlik majd ez az egész folyamat, és hogy milyen nehézségek várnak majd rá ez idő alatt. Mint elmondta, a csúcsmászás várhatóan legalább 15 óráig fog tartani csak felfelé, és arra számít, hogy legalább 24 órát fog összességében igénybe venni az, hogy visszaérjen a 4-es, csúcsmászónak nevezett táborba, amely 7950 méteres magasságban fekszik.

Elmesélte továbbá, hogy fél, de ugyanakkor izgatott és boldog is egyben, mert úgy érzi soha ilyen közel nem járt még az Everest csúcsához, a sikerhez, és tudja azt is, hogy a következő napok lesznek azok a napok, amikor eldől, amikor kiderül az, hogy készen áll-e erre a feladatra. Nagyon várja már az indulást, de még jobban várja a visszaérkezést, a földet érést.

Az expedíció mindennapjairól és állomásairól egyébként a Facebook-oldalán is lehet olvasni, ahol gyakran oszt meg naplóbejegyzéseket az elmúlt napok élményeiről, és a még előtte levő megpróbáltatásokról. Előfordult már olyan is, hogy hatalmas viharba keveredett, amelynek borzalmairól mi is írtunk.

Legutóbb pedig a múlt hétvégéről számolt be Suhajda Szilárd, amely ezúttal is bővelkedett kalandokban, fagyasztó pillanatokban és lélegzetelállító képekben is:

– Alig alszom valamit, ráadásul az útvonal mellett vagyok, így állandó a forgalom is. Összekészülök, még egy adag vizet lefőzök, megtöltöm puttonyom. Lényegében csúcsmászó ruházatban indulok a 4-es tábor felé: célom a Genfi-sarkantyú elérése, a 7900 méteres magasság érintése. Nehezen melegedek be. Egyelőre nem nagy a mozgás, két serpa sráccal előzgetjük egymást. Aztán egyszer csak hátra maradok.

– Annyira hideg van, hogy nem győzöm tornáztatni a lábujjaim! Lóbálom lábaim. Fárasztó. Tavaly a Lhoce csúcsára tartva egész éjszaka ezt csináltam. Most is számolom: a 40-50 erőteljes(!) láblendítésre változatlanul szükség van, hogy újra érezzem lábujjaim. Mondjuk amíg ÉRZEM, hogy fáznak, addig nincs nagy gond. Amikor már nem érez az ember semmit, akkor kell igazán aggódni!

– Mire az esti főzést követően bebújok hálózsákomba, már majdnem éjfél van. Hajnali 3-kor szándékozok felkelni. Négy körül indulnom kell lefelé! Tartom magam a tervhez. Mindent, ami már „fölösleges” idefent, magammal viszek. Gondolnom kell a csúcsmászás utáni utolsó lejövetelre: tavaly nagyjából 35 kg-os zsákkal mentem le a végén! Fájdalmas volt, elárulhatom. Most is hasonlóra számítok (bár inkább kevesebbre), de ha csak egy picit is ügyesebb tudok lenni, akkor már most spórolok néhány grammot! Összegyűjtöm a szemetet (mint minden kör végén), egy újabb üres gázpalackot teszek a zsák mélyére, az egyik pár kesztyűt is leszállítom; lefotózom az adott készletet, ez alapján hozok még fel élelmet a csúcsmászó körre. 

– Szertartásosan elköszönök apróka táboromtól és nekilódulok: hatodjára fogok átkelni a Khumbu-jégesésen! Az ingerküszöbömet nehéz definiálni ezen a ponton: úgy érzem, a lelkem minden lépéssel megacélosodik. Tele vagyok jó érzésekkel, mégis úgy látom magam, mintha egy goromba Clint Eastwood módjára acsarkodnék a világgal! Az 1-es táborban vetkőzök, lóbálom karjaim, de tudom, hamarosan úgyis a lehető legnagyobb sebességre kapcsolok! A jégesésben nincs helye várakozásnak, időhúzásnak: durván két órával később lent vagyok! A crampon-point-tól szinte már csak vánszorgok. Reggeli előtt még van időm átöltözni, egy kicsit rekuperálódni. „Magasságos Szűz!” De jó újra itt lenni! Biztonságban vagyok – zárja mondandóját a hegymászó.

Most tehát minden szem Suhajdára szegeződik, hiszen amennyiben a Kyocera Everest Expedíció 2023 során sikerrel jár, akkor nemcsak hegymászó szempontból, hanem nemzetközi szinten is sporttörténelmet írhat. A Mount Everest palack nélküli megmászása ugyanis nemzetközi szinten is kiemelkedő és elismert teljesítménynek számít.