Dinnyék teremtek a Gerecsében?! Egy kátyú miatt kötöttünk ki az Öreg-kőn

– Hallottátok a koppanást? – kérdeztem a többieket az autó bal hátulja felől érkezett hangról, miközben éppen csak magunk mögött hagytuk a Nyergesújfalu vége táblát.
– Nem tudom mi volt ez, de eléggé benzinszag van… – szólt egyik útitársam, majd lehúzódtam az útról, hogy kiderítsem mi történt.
– Remélem nem a kipufogó szakadt le az egyik kátyúnál – feleltem, ugyanis egyszer előfordult, hogy egy baleset miatt traktorok által kijárt földútra terelték a forgalmat. A kényszerkerülőt akkor háromezer forintom bánta, ugyanis „megváltottam” a helyem a közeli autószerviznél, egy röpke félórás hegesztési munkára.

A kipufogó ezúttal rendben, ellenben mintha a rugók megadták volna magukat, úgy leült a járgány alja, hogy szinte a földet súrolta. Rögtön fejemhez vágták, hogy ha bemegyünk az erdő sűrűjébe, akkor onnan már csak gyalog jövünk ki, így Bajót központjában újraterveztünk. (Később kiderült, egy mély kátyúban csattanhatott akkorát a kerék, és lényegében csak a súlyunktól simult rá a kasztni az abroncsokra.)

– Akkor marad az Öreg-kő, nincs más választásunk. Jó lesz ez is – zártam rövidre, majd elindultunk a kék jelzés útvonalán. A falutól távolodva a láncfűrész és a kutyák csaholásának hangját felváltotta a madárcsicsergés, no meg a terepmotorosok hangja, akik azon versenyeztek, ki veszi be gyorsabban az egyik kanyart.

Csapatunkra jellemző, hogy a Mapy.cz nevű, turistáknak kifejlesztett applikációt használva mindig a rövidebb utat keresi. Ellenben azt most is elfelejtettük, hogy a szintvonalak nemcsak azért helyezkednek el sűrűn a webes atlaszban, hogy még érdekesebbé tegyék a térképrajzot, az egymáshoz való közelségük ugyanis egy kemény kaptatót jelzett. 

A talajt beborító levéltenger változatos volt, hol pirosas, másutt barnás, vagy félig még zöld, vagy aranysárga színek váltogatták egymást. Néhol egy-két gomba törte meg a sormintát.

– Úgy látom, a Gerecsében még nem ért véget a dinnyeszezon – harsantam fel, miután észleltem a csupasz fák közé kiszórt termést. Ki tudja, ha órákon át strázsáltunk volna a vadászlesben, akár a vadak is előbújtak volna. 

Negyven perc után értünk fel a csúcsra, ahonnan az esztergomi bazilika az Öreg-kőről úgy látszik, mintha a felvidéki Párkány panelrengetegje felett magasodna. Későre járt már, az eső is rákezdett, így a Jankovich-barlang bejáratát már egy későbbi időpontra tartogattuk. Csak nehogy megadja magát a futómű, mert akkor még Dorogig sem jutunk el…