70 éve jóban-rosszban: kisbéri, vonatos lányszöktetéssel indult Erzsi néniék közös élete

– Amikor Imrét megismertem, még csak 17 éves voltam, ő pedig 19. Mindketten az Ászári Keményítőgyárban dolgoztunk. Munka közben ugyan nem volt lehetőségünk sokat beszélgetni, de ennek ellenére is egymásba szerettünk – elevenítette fel vonzalmuk legelső momentumait Erzsi néni.

Úgy tartják, hogy az első csók a szerelem legnagyobb élménye, hiszen némán, botorkáló szavak nélkül nyitja meg a jövendő távlatát. A szépkorúaktól megtudtuk, hogy az első csók a munkahelyükön, egy szenes vagon kipakolásakor csattant el. Fél évvel később a hazafelé vezető úton pedig Imre bácsi megkérte szíve választottjának kezét. Erzsi néninek azonban a családja előtt mindezt titkolnia kellett, ezért a gyűrűt a kombinéja pántjára kötve hordta éjjel-nappal.

– Erzsi szülei ellenezték ezt a házasságot. Fiatalnak tartottak minket és nem is egymáshoz valónak. Egyszer észrevettem rajta, hogy nagyon kikapott. Aznap munkaidő végén megszöktettem. Elkerültük a házukat, és hogy nálam ne találják meg a szülei, egy éjszakára a nagymamám házában bújtattam el – vette át a szót Imre bácsi.

Szerencséjükre ebben az időszakban az újdonsült vőlegény nővére és sógora Zala megyéből ellátogatott hozzájuk Ászárra. Megbeszélték, hogy másnap vonatra szállnak, és Erzsi néni – aki akkor egyébként még kiskorú volt – a rokonoknál marad, amíg a házasságkötéshez szükséges gyámhatósági engedélyt meg nem kapják.

– Előre láttam, hogy a kisbéri vasútállomáson kint lesz Erzsike édesanyja. Így is volt, a megérzéseim nem csaltak. Egy rendőrrel együtt kereste a lányát az állomáson, mi ezt észrevettük, és elbújtunk egy tehervagon mögé. Amikor a személyvonatunk megérkezett, a testvérem felszállt rá, kinyitotta a másik oldali, tehervágányokra néző ajtót, Erzsike pedig gyorsan felszaladt és elbújt, míg a szerelvény el nem indult – idézte fel a nem mindennapi kalandot a hős szerelmes.

A házaspár máig őrzi a gyámhatóság határozatát, amely házasságkötésüket engedélyezte, pedig a Szekeres szülők a hatóság előtti meghallgatáson is sorra hozták fel a kifogásokat. A járási tanács igazgatási osztálya azonban meggyőződött róla, hogy a kiskorú szándéka eltökélt és komoly, amit már azzal a cselekedetével is igazolt, hogy önként elhagyta a családi fészket.

Nem sokkal később, egy hétfői napon Imre bácsit a munkahelyén értesítették, hogy megvan a házasságkötési engedély. Azon a napon délután, az akkori tanácstitkár összeadta két fiatalt, majd hat napra rá, szombaton az egyházi esküvőt is megtartották. Azóta született két gyermekük, négy unokájuk és öt dédunokájuk.

A mai napig boldogok egymás mellett, és hálásak az isteni gondviselésnek, hogy ennyi éve szeretettben élhetik mindennapjaikat. Azt mondják, az elmúlt hetven év alatt egyikükben sem merült fel soha, hogy az életüket egymástól távol folytassák.
– Ha van egy kis vita kettőnk között, mindig alszunk rá egyet, hirtelen sosem cselekszünk, mert annál édesebb a csók, ha vissza találunk a régi mederbe –  jegyezte meg Imre bácsi.

A szerelmesek a hosszú, boldog házasság receptjét is megosztották a fiatalabb generációval: 70 évnyi tapasztalatukkal azt tanácsolják más pároknak is, hogy tartsanak ki egymás mellett, és próbálják egymás között megbeszélni a nézeteltéréseket. A másik munkáját pedig nagyra kell értékelni úgy, hogy a dicséret se maradjon el.

Erzsi néni és Imre bácsi kapcsolata szerelem első látásra. Ahogy idősödtek – mesélik – ez átalakult önzetlen szeretetté, ami fontosabb annál, hogy a saját akaratuk érvényesüljön.

– Az életben sok gyönyörűség van és sajnos tragédia is, de ha az ember mellett ott van a szeretett párja, akkor sokkal könnyebb mindet elviselni – ezzel a gondolattal zárta történetét Erzsi néni és Imre bácsi, akiknek a 70. házassági évfordulójuk alkalmából mi is sok boldogságot kívánunk!

Kegyelmi lakodalomnak nevezik a 70. házassági évfordulót, mert kegyelem, ha két ember együtt megélhet ennyi időt. Manapság egyre ritkábban fordul elő, hogy a házaspár mindkét tagja megélheti ezt a különleges alkalmat. Az ünnep üzenete: hálaadás a társért. E jeles napot a település vezetője, Pekár Zsolt és jegyzője, dr. Istvándi Csilla is kiemelten kezelte a naptárban. 

Az évfordulón Szabó Hedvig anyakönyvvezetővel kiegészülve meglátogatták a szépkorúakat, és virággal, illetve emlékplakettel köszöntötték őket. A nap fénypontjaként a jubilálók megerősítették a több mint fél évszázaddal ezelőtti fogadalmukat, amelyet bejegyeztek a község emlékkönyvébe is. A polgármester beszédében elismerő szavakkal illette a pár kitartását és az egymás felé irányuló önzetlen szeretetüket, amely a bakonyaljai kis falu minden lakója számára példaértékű.