2022.09.02. 20:07
A 130 éves Erzsébet híd igaz története rózsáktól a robbantáson át az újjászületésig
A csallóközi szerencsétől a lebegőhídig hosszú út vezetett Erzsébetig, a ma 130 éves hídig. Fotókat és történeteket hoztunk nektek ebből a sok-sok évből.
Forrás: Komáromi Klapka György Múzeum
Észak- és Dél-Komárom elmondhatja magáról, hogy három híd is összeköti a valamikor kettészakított két városrészt, szimbolizálva az összetartozás erejét. Ma már teljesen természetes, hogy ezeken az átkelőkön zajlik a közlekedés, áruszállítás, de egykor ez nem volt így.
Magyarországon az első két híd, a budapesti Széchenyi lánchíd és a Margit híd után Baross Gábor hídfejlesztési programjának részeként épült meg 1890-ben a pozsonyi, Ferenc József nevét viselő, majd negyedikként 1891-92-ben a komáromi Erzsébet híd is, amit az Esztergommal Párkányt összekötő Mária Valéria híd követett.
Számadó Emesétől, a komáromi Klapka György Múzeum igazgatójától megtudtuk, hogy ameddig nem épült meg az állandó híd, a komáromiak és a Dunán átkelő utasok, tavasztól őszig kezdetben ladikokon és csónakokon közlekedtek, majd a tél beálltával a befagyott folyó jegére szalmát szórtak, és a sokszor 30-40 centiméter vastag jégpáncélon akár lovaskocsikkal, megrakott nehéz szekerekkel is biztonságosan átkelhettek a túlpartra. Komáromban a polgári vonalon egészem 1741-ig ez volt a megszokott közlekedési forma a vízen.
1586-ban, illetve 1589-ben épült ugyan egy-egy hajóhíd, melyek az észak-komáromi Öregvárat kötötték össze a Csillagerőddel, mivel azonban ezek katonai hidak voltak, csak a hadsereg használhatta. Az első polgár híd, mely egy úgynevezett repülő híd volt, az egykori Hadi-szigetet, a mai Erzsébet-szigetet kötötte össze a Duna jobb partjával.
Repülőhíd - valójában egy komp volt, amely a víz erejével közlekedett a két part között: hosszú kötelét a Duna közepén folyásirányban álló, lehorgonyzott és egymással összekapcsolt csónakokhoz kötötték. A víz áramlására ferdén állított kompot a fellépő víznyomás hajtotta egyik partról a másikra.
Ezt a repülőhidat 1838-ban egy hajóhíd váltja fel, de ez sem tűnt véglegesen jó megoldásnak, mivel a repülőhídra sokáig kellett várni, míg a két part között úszott, a hajóhidat pedig, amikor gőzhajó érkezett a nagy folyón, újra, meg újra szét kellett csatolni, ami ugyancsak időigényes munka volt. 1830. szeptember 4-én Komáromban megérkezik az első, Budapest és Bécs között közlekedő gőzös, mely alátámasztotta, hogy innentől kezdve a Dunán is rendszeres gőzhajó forgalom várható, ami akár több órára is megbéníthatja a vízen átmenő forgalmat. Ennek köszönhetően a Duna mindkét partján igen hamar megjelennek azok a vendéglők, melyben az átkelők szórakozhattak, ehettek, ihattak a várakozási idő alatt. Hogy milyen fenséges látványt nyújtott a repülőhíd, azt báró Bánffy Györgyné született báró Wesselényi Zsuzsanna 1786. május 16-án kelt leírásából tudhatjuk meg:
Új-Szőnybe mentünk estére egy fogadóba, amely a komáromi repülőhídon innét van. Nem lévén messze a fogadó a repülő hídtól, gyalog oda sétáltunk; igen szép repülőhíd gyönyörűséggel néztük.
A csallóközi szerencse - Az állandó híd megépítése előtt az átkelni szándékozók a déli parton a Zichy család által épített fogadóban pihenhettek meg, ha elhagyta őket a csallóközi szerencse. Csallóközi szerencsének hívták azt, amikor a hídhoz érkezőknek szerencséjük volt és azonnal át tudtak kelni a Dunán és nem kellett órákat várni, amíg a repülőhíd visszaért, vagy a hajóforgalom miatt szétkapcsolt hajóhidat ismét összekapcsolták.
Az állandó híd kérdését végül a hadsereg vetette fel először, 1875-ben, ám ekkor és az ezt követő időszakban a város nem rendelkezett megfelelő anyagi háttérrel egy ekkora beruházás megvalósításához, míg végül aztán Baross Gábor programjának köszönhetően 1891-ben végül megindulhatott az építkezés.
Feketeházy János, a MÁV főmérnöke tervezte meg a hidat, a kiviteli terveket a MÁVAG diósgyőri vas-és acélgyára készítette, majd a kivitelezést a norvég származású ács, Guilbrand Gregersen vállalata, a Gregersen G. és Fiai vezette és a helyszínen szerelte össze a hatalmas acélszerkezetet. A híd végül nagyjából egy év alatt készült el és 1892. szeptember 1-jén, pontban éjfélkor került átadásra.
Hajóhíd - Tölgyfahajókból állt, melyen széles kocsiút és gyalogút vezetett. A hajókat horgonyok rögzítették, s ezen kívül egymással is összekapcsolták őket úgy, hogy 3 hajó képezett egy szakaszt, az ún. glédát. A folyó közepén egy vagy két, de szükség esetén három glédát is ki tudtak kapcsolni a révészek, hogy a Dunán közlekedő gőzhajóknak utat nyissanak
A hídavatás napján díszközgyűlést tartottak Komáromban, ahol eldöntötték, hogy Baross Gáborra emlékezve beszereznek róla egy olajfestményt, hiszen ő már nem érhette meg az átadás napját.
Özvegy Fábiánné vendéglőjéből indult az ünneplő tömeg, majd görögtűz kíséretében, a Rákóczi induló dallamára vonultak a hídra. A híd közepén már várta őket az újszőnyi küldöttség és együtt vonultak át a Duna jobb partjára, a hídfőhöz. Ezzel 1892. szeptember 1-jén hivatalosan is átadták a Erzsébet hidat, mely 414 méter hosszú és négy kosárívvel rendelkezik
- idézte fel a történéseket Számadó Emese.
A visszavonuló német hadsereg aztán 1945 márciusának végén a hidat felrobbantotta és a középső két pillér a Dunába zuhant. 1946-ban a hidat újraépítették, a leszakadt részt kijavították és újra átadták a forgalomnak. Azóta gyakorlatilag töretlenül tölti be küldetését.
Az acélrácsok szegecseit, melyekkel a konstrukciót összefogatták, egykor művészi kivitelű acélrózsákkal takarták el. A két szélső korláton a mai napig láthatók ezek a rózsák, melyek az Erzsébet híd eredeti alkatrészeiként őrzik az avatás emlékének napját.
