Szobrok hulladékból és betonból? Esztergomban pár napig ilyet is láthatunk

I sit on solid ground. My back against a tree.

Szilárd talajon ülök. A hátam egy fának támaszkodik.

− ez a két mondat lett a címe Tollas Erik festő és Veres Balázs szobrász esztergomi kiállításának, amellyel ugyancsak feladták a leckét azoknak, akik ellátogatnak a Duna Múzeum galériájába. 

A kiállításmegnyitó alkalmával Veres Balázs elárulta: most Esztergomban látható művészeti kollekciójuk, a közös kiállítás egyrészt onnan ered, hogy kilenc éve közös műtermet használnak Pécsett, majd később is maradt az alkotói, baráti kapcsolat és így dolgoztak párhuzamosan. Közös alapot jelentett még a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, ahol a két alkotó végzett.

Az egyébként nagyon is eltérő két alkotói világ mostani összegzését már láthatta a publikum máshol is, a reakciókban a „különleges”, a „nagyon innovatív” pozitív jelzők is szerepelnek. Veres Balázs szobrász elmondta, hogy betonból készült kisplasztikáinál hangsúlyt fektetett a színek jelenlétére, ezt különféle vegyi eljárásokkal éri el. Hozzátette, hogy számára azért is fontos a kisplasztika, mint műfaj, mert az kihalófélben van, mivel manapság, a kor lenyomataként inkább a nagy tereket befoglaló installációk, illetve az intermédiális vonalon a digitális alkotások készülnek.

A betonról szólva elhangzott, hogy annak – bár jelen esetben egy szobrász keze alatt formálódó anyagról van szó – mégis csak köze van a műtárggyá alakulása közben az iparművészethez, építészethez, a mérnöki munkához is. A betonnál lényegesen lágyabb anyagokkal dolgozó Tollas Erik a játékosság felől közelítette meg kompozícióit. Akár még a mesék világára is emlékeztető munkáit hulladékanyagokból állította össze, mérnöki módon szerkesztett alkatrészekként.

Kompozíciói társának absztrakt, vagy azon túli világától eltérően figurális elemeket tartalmaznak, de számára is fontos a térhatás. Háromdimenziós munkáin hullámmotívumok jelentik az alapot, melyek között állatmotívumok is feltűnhetnek az átlagosnál nagyobb fantáziával megáldott néző számára. Az egymástól eltérő két alkotó világ mégis rezonál egymásra.

Az alkotópárosnak korábban arra is volt lehetősége, hogy közösen vegyenek részt egy művésztelepen való munkában. Veres Balázs rámutatott, hogy kettejük közös pontjai a tér, a festészet határmetszésén találhatók, így hol a festészet, hol a szobrászat emelkedik ki jobban a műveiken. Tollas Erik kollázsai már-már szobrokként is értelmezhetők, míg Veres Balázs festett, színes betonjai egyfajta festményekként is aposztrofálhatók.

A kiállítás címéről szólva az alkotók elárulták, hogy azt Farkas Laura, a kiállítás kurátora alkotta meg, mely címben ott van a természetközeliség és az épített világ is, de a két mondatban visszaköszön a divatos minimalizmusra való célzás és a közönséget gondolkodásra buzdító sejtelmesség is. A két művész közös kiállítása június 18-áig várja a közönséget a Duna Múzeum Európai Közép Galériájában. 

Tollas & Veres - Az 1981-es születésű Tollas Erik a Pécsi Tudományegyetemen Művészeti Karán szerezte festő diplomáját. Korábban Amadeus-Erste alapítvány ösztöndíjasai között szerepelt, részt vett egy Belfast által kiírt rezidencia programban, a tavalyi évben pedig a Ludwig Múzeumban megrendezett Esterházy Art Award shortlistesei között szerepelt. Alkotásaiban kiemelten foglalkozik a láthatóság és a láthatatlanság vizuális és koncept formáival. Veres Balázs 1982-es születésű, társához hasonlóan a pécsi egyetemen végzett. Az egyetemi évei alatt találkozott a betonnal, ami a szobrászatának fő alapanyaga. Legtöbb alkotása betonból készül, de szívesen alkalmaz más anyagokat és különféle technológiákat művei megvalósításához. 2015-ben az I. Kisplasztikai Quadriennálén elnyerte a Magyar Képzőművészek és Iparművészek szövetsége I. díját, 2016 és 2019 között Derkovits Gyula ösztöndíjas. 2018-ban bekerült két munkája a Portugáliában megrendezett XX. Cerveira biennáléra, majd 2021-ben az V. London Art biennálén szerepelt.