Álmát éli az etei német tanár, Spartan Race-világbajnok szeretne lenni

– Számos sportágban próbálta ki magát. Hogyan lett mégis épp terep-akadályfutó? 
– Amióta járni tudok, sportolok. Vannak olyan emlékeim, hogy fociztunk a suliban, az udvaron a többiekkel, és emlékszem, minden áron gólt akartam lőni. Persze ez minden fiú álma, de tudtam, hogy én akartam lenni a legjobb. Már ott sem játékként fogtam fel a mozgást. A sport végigkísérte az életemet. 14 éves koromig fociztam, ekkoriban jöttem rá, hogy ha bizonyítani akarok, egyéni sportágakban kell kipróbálnom magam. Utána konditerembe kezdtem járni, amit szintén nagyon komolyan vettem, viszont hamar rájöttem: a testi adottságaim miatt sosem leszek testépítő világbajnok. Ezt az időszakot követték a küzdősportedzések, kipróbáltam magam a thai boxban, az ökölvívásban és a ketrecharcban is. Az egyetem mellett aztán nehéz volt kielégítő módon űzni ezeket a sportokat, végül a 24. születésnapomon érkezett a folyamat egy fordulóponthoz. 

Elégedetlen voltam. Nem teljesült a gyerekkori vágyam, nem lettem világbajnok sportoló. 2018-ban vettem részt az első Spartan versenyen úgy, hogy azt sem tudtam, mekkora kihívást rejt magában. Életem legrosszabb sportélménye volt, teljesen felkészületlenül csináltam végig. Már ott abba akartam hagyni, de nem hagyott nyugodni a vereség gondolata.

 A mezőny felét így is sikerült megelőznöm, ez volt a reménysugár, amiért belevágtam még egyszer. 

– A laikus sokszor csak a mosolygó, fejkendős versenyzőket látja a célban. Miről szól valójában a próbatétel? 
– A futó- és akadályversenyt ötvöző kihívás a spártai katonaállamhoz, a spártai férfiakhoz kapcsolódik. A legjobb harcosok közé tartoztak, így nem véletlen az elnevezés, mi is harcba indulunk egy-egy pályára lépve. 

Nem csak magunkkal, a többiekkel és az akadályokkal is versenyzünk. A terep-akadályfutó versenyeken terepfutás történik, de a résztvevőknek természetes és ember alkotta akadályokat is le kell győzniük. Különböző távolságú és nehézségi szintű versenyek vannak, 5 kilométertől egészen a maratoni távokig. 

A pályákat eleve olyan tájakon helyezik el, ahol vannak hegyek, amiket megmászunk, tavak és folyók, amikbe belegázolunk. Ezt még színesítik ügyességi és erőt igénylő akadályokkal is, van, hogy kőgolyót cipelünk, függeszkedünk, kötelet mászunk, szögesdrót alatt mászunk el. A futó mozgást meg-megszakítják ezek a kihívások, amiknek rendszerint magas pulzussal vág neki az ember. Folyamatos a mentális és testi jelenlét. 

– A ráhangolódás sem lehet egyszerű… Milyen a felkészülés egy-egy megmérettetésre? 
– 2019-ben számos futóversenyen vettem részt. Körülbelül 10 verseny után az egyik Spartan Race versenyen éreztem először az igazi fejlődést, onnantól egyre jobban teljesítettem. Azóta töretlenül, célirányosan készítem magam. Mivel ez egy nagyon összetett sportág, nem csak futni kell tudni, erősnek kell lenni, szükséges egy jó állóképesség. 

Heti öt futóedzésem van, mellette pedig erősítő edzésekkel készülök Szabó Sándor edzővel és a csapatommal, a HegyiKecskék sportegyesülettel a megmérettetésekre. Sándorral egy éve edzünk rendszeresen, a közös munkának hála nagyon sokat sikerült fejlődnöm, amiért hálával tartozom. Nagyban köszönhető neki az, hogy idén már komoly eredményekre számítok a versenyeken. A készülés során magas intenzitással, magas pulzus­számmal dolgozunk, és persze akadályedzésekkel is készülök, ahol konkrét akadályok sikeres teljesítésével hangolom a testem az igazi megmérettetésre. 

A terep-akadályfutás valamilyen szinten idénysport, hiszen tavasztól őszig tart a versenyek szezonja. Tavasszal kezdődnek a versenyek, izgatottan vártam az elsőt. Eddig alapoztam, futóversenyekre jártam. Idén a hétvégén a Rakaca-víztározó tónál rendezett versenyen vettem részt először, ahol szuper és spint kategóriákban szerepeltem. 

– Hogyan indult a 2022-es év? 
– Tavaly november 8-án kezdtem el a felkészülést az idei versenyszezonra, és több mint 5 hónapon keresztül heti hat és nyolc edzéssel zajlott az alapozó időszakom. Szárnyaltam az edzésben, és folyamatosan fejlődtem. Februárban azonban a második felkészülési versenyem után koronavírusos lettem. 6 nap kihagyás után neki is indultam újra edzeni, 4 hét kellett, mire tudtam úgy edzeni, mint a betegség előtt. A hullámokkal tűzdelt 23 hetes időszak után izgatottan várom a szezon kihívásait. 
 

A világbajnoki cím megszerzése a cél – Konkrét célokkal nézek a jövőbe. Spartan Race-világbajnok szeretnék lenni. Az idei fő versenyem is a világbajnokság, amit november első hétvégéjén Spártában rendeznek. Tavaly már voltam Európa-bajnokságon Svájcban, ott jól teljesítettem, ideje igazán komoly kihívások elé helyeznem magam. Ha sikerül a világbajnoki címet elérnem, szeretnék bekerülni a profik közé. Jelenleg emellett személyi edzőnek tanulok, idén ősztől már edzőként is szeretnék tevékenykedni. Fejleszteném magam folyamatosan, érdekel az egészséges táplálkozás, a rehabilitációs tréneri tevékenységek is. A mindennapokban foglalkozom német nyelvoktatással és idegenvezetéssel is, ezeket továbbra is szeretném fenntartani, mellette természetesen sportolni, versenyezni, másokat edzeni.  – Soha sincs késő – mondja. A sportolás elkezdésével vagy egy új hivatás választásával az ember sosem lehet elkésve. Szerintem a legtöbben korlátozva érzik magukat a nagy változásokkal kapcsolatban, pedig ez csak egy fejben lévő dolog. Ha van egy álom, akkor nem szabad félni, hogy elkezdjünk tenni a megvalósításáért. Ha egy adott illetőben születik meg egy konkrét álom, minden eszköze meglehet ahhoz, hogy megvalósítsa az elképzelt jövőt. Mindenkit biztatok az álmai megvalósítására!