Vízválasztó volt a tábor: rendszeresen mozoghatnak Tatabányán az SNI-s gyerekek

Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, az Utánpótlásért Vértes Sport Egyesület (UVSE) újabb és újabb célok kitűzésével vágott neki 2022-nek: január óta különleges gyermekek számára biztosítanak lehetőséget arra, hogy elsajátíthassák a vízben mozgás tudományát.

Az ide vezető úton a múlt nyáron indult el az UVSE, amikor a csapat egy speciális turnust fogadott a táboraiknak otthont adó Tatabányai Gyémánt Fürdőben: egy hétig sajátos nevelési igényű gyerekek gazdagodhattak itt élményekkel. Az országban egyedülálló kezdeményezést felkészült szakmai csapat segítette, így a hét nap felejthetetlen emlékeket okozott a kicsiknek, a napközis rendszer pedig nagy segítséget jelentett a szülőknek. 

Az év elején két avatott taggal bővült az oktatói gárda.

Dics Rebeka és Nagy Luca csatlakozott az UVSE-hez azzal a céllal, hogy különleges figyelmet igénylő apróságokat tanítsanak meg a vízben mozogni a rendszeres foglalkozásokon. A kicsik által csak Rebeka néniként emlegetett fiatal gyermekkora óta az uszodában tölti napjait, a sérült gyerekek fejlesztését külföldön végzett tanulmányai során sajátította el, és tekinti hivatásának. A szintén fiatal Luca néni óvodapedagógusként dolgozik: csökkentett létszámban foglalkozik sajátos nevelési igényű gyerekekkel. Jelenleg Sopronban végzi gyógyúszás-oktatói tanulmányait. Mindketten főállásuk mellett segítik a medencében a különleges kicsiket.

A foglalkozásokat a Váci Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tan­uszodájában tartják, ahol az oktatók a kicsi, visszhangzó helyiség szélén, padokon ülve várják tanoncaikat az órára, színesebbnél színesebb szivacseszközök, gumilabdák és műanyag állatfigurák társaságában. Elsőként a táborokból már ismerős Zsankó Péter érkezik az uszodatérbe édes­anyjával. Peti a medencébe már ismerősként huppan be Rebeka néni mellé, aki rögtön feladatokkal látja el a Down-szindrómával született fiatalembert.

Használatba veszik az úszódeszkát és az úszórudat: az egyik a tanonc két kezébe, a másik a combjai alá kerül. A gondos kezek között a már vízbiztos Peti a kis medence tükrére fekszik, mellette lépdel oktatója, aki hossztól hosszig kíséri őt.

Buborééék! Ne felejtsük el a fejünket a víz alá tenni! A lábunkkal is taposunk, ugye Peti?

–  így vezényel Rebeka néni, és az úszósapkás kobak nagy trombitálva el is tűnik, a lábak pedig  serényen tempózni kezdenek. A mozgásban lévő kezek és lábak egy szempillantás alatt a medence távolabbi partjánál szelik a vizet. Peti pedig büszkén néz oktatójára, akitől persze dicséret is jár. Aztán indulás visszafelé. A következő feladatban előkerül a gyerekek kedvenc párosa: az úszódeszkára két ugrásra kész, zöld műanyag béka ül. A feladat nem kevesebb, mint eljuttatni a deszkán lévő békapárt a túlpartra. A koncentrációs készségek is fejlődnek itt, a feladat teljesítése pedig nagy örömet szerez. De a várva várt játékidő sem marad el, miután a békák aludni mennek, előkerülnek a pattogós gumilabdák, és ide-oda dobálással fejeződik be a gyakorlás. 

A feladatokkal a főként autizmussal és ADHD-val élő gyerekek vízbiztonsága fejleszthető.

Miután Peti mosolyogva, törölközőbe csavarva búcsúzik, megérkezik Bende, Rozi, Balambér, Krisztofer és Soma, akik szintén gondolkodás nélkül ragadják magukhoz a szivacseszközöket. A medencét bóják és lebegő kötél szeli ketté: az egyik felén Luca néni játszik a gyerekekkel, a másikon Rebeka néni utasítására mókus módjára fújt arcú kicsik kezdenek bele a víz alatti gyakorlatokba.

Az egykor félénkebb, óvatosabb gyerekek a partról figyelő szülők szeme láttára válnak itt született vízicsibékké. Vannak, akik a néhány alkalommal korábban még a fejüket sem merték bevizezni, most meg, mint kis búvárok, egymás után merülnek alá. A tanoncok sorra cikáznak el a vízben, kacajukat a csempés falak duplázva verik vissza. A fejlesztés és az örömszerzés a fő célja ezeknek a foglalkozások, a résztvevők pedig visszaszámolnak az újratalálkozásig. 

Kellemes beszélgetésekből szülőklub - Peti édesanyja, Zsankó Anna a Mindownnap nevet viselő blogban gyűjti össze fia életének különleges pillanatait, segítségével egy Down-szindrómával élő fiatal hétköznapjaiba láthatunk bele. Az édesanya érintettsége révén hozzá hasonló szülők figyelmét is felkeltette írásaiban, a különleges tábor résztvevőivel együtt pedig egy szülőklubot is létrehozott, melynek alakuló ülését januárban tartották a Tatabányai József Attila Megyei és Városi Könyvtárban. Az eseményen az UVSE vezetősége és oktatói, valamint az érintett szülők mellett szakemberek is részt vettek. A cél, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekek szülei számára életre hívni egy olyan fórumot, ahol közösségként tudnak beszélgetni a gyerekek fejlesztési lehetőségeiről, a mindennapok történéseiről, valamint a következő különleges úszótáborokról – mert erre irányuló tervek is fogalmazódtak már meg. Zsankó Anna elmondta: a tábori napok alatt, valamint a vízi foglalkozások során a padon helyet foglaló szülők párbeszédének szeretne ilyen formában keretet adni.