Az utolsó vacsora is gazdára talált az esztergomi régiségvásáron

Multifunkciós elakadásjelzőt kétezerötszázért, viaskodó porcelánmedvéket több tízezerért bocsátottak áruba a minapi esztergomi régiségvásáron. Sőt, a Pöttyös téren ezúttal egy utolsó vacsorát ábrázoló szőnyeg is előkerült.

A szép lányok egy húszezresért bármelyik képet megkapják tőlem!

– kiabálta el magát az egyik árus a Pöttyös téren, miközben többen is felfigyeltek az ajánlatra. Ottjártunkkor több érdeklődővel is szót váltott, beszéd közben mindig ügyesen kitért a portékákra is, majd egyiküknek nemes egyszerűséggel azt mondta:

Egyszer vettem a feleségemnek egy festményt, akkor hetekig nem kellett mosogatnom

A lenyűgöző tájképek mellett most is kincseket helyeztek közszemlére: például élcelődhettünk azon, hogy miért csak zsebkönyv méretben kapható a Tanácsköztársaságról szóló minikötet. Történész ismerősöm biztosan megjegyezte volna, hogy azért, mert kis túlzással annyi eredménye volt, mint Napóleon száznapos uralmának… 

– Ez nem önkényuralmi jelkép? Na és akkor a vörös csillag? – kérdezte a piacon egy férfi, aki éppen egy régi horogkeresztes okmányra mutatott rá. 
– Hát bizony, az is az – felelte az eladó. 
– Lipcsében a bolhapiacon csak úgy lehet árusítani, hogy a birodalmi sas alatt leragasztják a horogkeresztet. Bezzeg a volt NDK területén a vörös csillagot elnézik… – jegyezte meg az érdeklődő, aki ezután hosszasan beszélgetett az árussal a háborús relikviákról. 

Pár éve olvastam, hogy a CD-t jelképesen eltemették, mivel az adathordozó-típus felett már igencsak eljárt az idő és vannak helyette jobban preferált, nagyobb kapacitással rendelkező eszközök is, mint a külső merevlemezek. Ezért is lepett meg, hogy a régiségvásáron az egyik asztalnál valaki írható CD-ket próbált eladni. Úgy tíz évvel ezelőtt még nagy üzletet lehetett volna kötni velük. De vajon lesz-e akkora divatjuk a CD-knek, mint manapság a bakelitlemezeknek? Ezt majd az idő eldönti. 

Zenei albumokon kívül bőven válogathattunk a könyvek és a képek közül is, egyszerű grafikáktól a kellemes csendéletekig mindent megtalálhattunk a téren. A sebesen csordogáló erdei patak a nyári szlovákiai Tátra-túrát juttatta eszembe és már-már hallani véltem a kövek között alábukó zuhatag robaját. De jó lenne visszamenni! 

A tucatáruk, tányérok, poharak mellett igazi érdekességekre is bukkantunk, a legkülönlegesebb portéka címre több jelölt is volt, végül az a szőnyeg lett a győztes, melyen Jézust és tanítványait ábrázolták. Kifejezetten tetszett, az asztalnál ülő alakok pirospozsgás arcai megragadták a tekintetem, bár egy templomban jobban mutatna, mint valakinek az otthonában…