Piliscsév felett is felragyogott az üstökös, szabad szemmel már csak pár napig látható

– Ott a Nagy Göncöl. Az applikáció szerint valahol alatta kell lennie… Ott is van! – kiáltottam fel örömömben, hiszen több napnyi sikertelen keresés után ráleltem a NEOWISE kométára. Bevallom, már napok óta „üldözöm” az üstököst. Egyszer idő előtt elaludtam, de volt, hogy az esti órákra befelhősödött, vihar érkezett, sőt, az egyik próbálkozásom idején akkora köd volt, hogy a csillagokat nem is láttam.

Irigykedve néztem, amint a környékbeli amatőr és profi fotósok is lencsevégre kapták a ritka égi jelenséget – legközelebb több mint hétezer év múlva jön újra „felénk” – így érthető, hogy én is szerettem volna „belépni” ebbe az illusztris társaságba. Jó előre informálódtam, tippeket is kértem, akik már az interneten mutogatták büszkeségeiket.

– Most már iszonyúan halvány, szabad szemmel elég nehéz elkapni – mondta nekem Márk, egy amatőr fotós, aki a napokban járt sikerrel. Egyúttal biztatott, hogy minél hamarabb próbáljak szerencsét.

Végül kedden este jött el az én időm, igaz, addigra már az üstökös sokat veszített fényességéből. Úgy 22 óra körül érkeztünk meg a Piliscsévre vezető út mellé és megvártuk, amíg a naplemente utolsó fényei is eltűntek a horizontról. Egy telefonos applikáció segítségével betájoltuk az irányt, majd a megkopott, de még azért használható állványommal és a ráerősített fényképezőmmel belevágtunk az asztroprojektbe.

Bár a fényszennyezés és Leányvár községről áradó világosság némileg bezavart, de tapasztalt fotósként tudtam, hogy a kellő beállítások révén valamelyest ki lehet küszöbölni ezt a hatást. Végül sikerült úgy bekalibrálni a fényképezőt, hogy szépen láthatóvá vált a fényképeken az üstökös csóvája. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy megpillanthattam, mivel így nem kell hétezer évet várnom az üstökösre.