A tatabányai kórház varrónője már közel 1500 maszkkal segítette kollégái védelmét

Fiatalon kötelezte el magát a varrógép mellett Gálföldi Andrea, ez a tevékenység azóta központi szerepet tölt be az életében.

– A kezdeti időkben szabóságokban dolgoztam férfiruhakészítőként, de akadtak idők, amikor konfekciógyártásban vettem részt, vagy sportruházatot varrtam. Szeretem a kihívásokat – árulta el Andrea, aki jelenlegi munkahelyén egészségügyi textíliák készítésével foglalkozik.

– Olyan darabok kerülnek ki a kezeim közül, amelyekre a kórház dolgozóinak szüksége van ahhoz, hogy ellássák, gyógyíthassák a betegeket. Örömmel tölt el, hogy ezekkel segíteni tudom az egészségügyi dolgozókat a munkájuk során. A maszkvarrás pedig, amivel az utóbbi hetekben foglalkozom, szintén egyfajta segítségnyújtás. Nagyon boldog vagyok, hogy a munkámmal védeni tudom a környezetemben lévők egészségét – meséli.

A fadeszkás borítású kis házban, amely a kórház varrodájaként működik, Andrea az utóbbi időben csaknem ezernégyszáz maszkot készített el.

– Számomra ez nem megterhelő feladat. Előfordult persze az is, hogy egy-egy kollégám is besegített. Azokról az emberekről nem is beszélve, akik a kórház felhívására érkeztek, jöttek anyagokért, és nekem segítve, otthonukban varrták meg a maszkokat. Minden egyes elkészített darabbal segítették a munkámat, hálás köszönet illeti őket ezért.

A járványhelyzetben nemcsak kollégái épségére ügyel, Andrea édesanyját is csak védőfelszerelésben látogatja. – Ha már arcot púderezni és körmöt festeni úgymond feleslegessé vált, legalább a járvány idejére kitalált manikűrt és sminket, azaz kesztyűt és maszkot viselje mindenki – fejtegeti a varrónő, aki manapság a reggeli köszönés mellett a munkahelyére belépve, az előszűrő sátorban lázat mérő kollégájának is megköszöni a gondoskodást.