A kis bakonyaljai falu egyházközségének lelke Gizike, a mindenkit meghallgató gondnok

Békés megyéből, Dévaványáról 1965-ben költözött Faragóné Viczián Gizella családja Komárom-Esztergom megyébe. Szülei úgy gondolták, hogy itt könnyebb lesz a megélhetés. Édesapja el is tudott helyezkedni rögtön a nagyigmándi téeszben, édesanyja pedig odahaza nevelte a négy gyereket. Közülük hárman ma is itt élnek.

Az általános iskola után Gizike rögtön dolgozni kezdett. Először a dohányföldeken, később a Thaly-pusztai csirketelepen, majd hivatalsegédként a községházán. Pontosan 41 évi szolgálat után vonult nyugdíjba, de már előtte pótpresbiterré választották Bajcsai Bálint javaslatára 2000-ben. Két évvel később gondnokként úgy kapott bizalmat, hogy sosem volt presbiter. Feladatait azóta is közmegelégedésre végzi. Segíti a lelkészek munkáját, rendben tartja a templomot, a parókiát és a gyülekezeti termet, de ő gondozza a régi református iskolában kialakított helytörténeti gyűjteményt is.

Elárulta, hogy 1986-ban újították fel utoljára az egyházi épületet, s bizony újra ráférne. Mindenek előtt a toronysisakot kellene helyrehozni, mert életveszélyes. Pénz kellene a kisebbik harang újbóli megszólaltatásához, a templombelső rendbetételéhez szintén. Nem csak ő, hanem az egyházközség többi tagja is bízik abban, hogy mindez hamarosan megvalósítható lesz.

Faragóné Viczián Gizella férje immár húsz éve meghalt. Azóta egyedül él, de nem magányosan. Két lánya közül az elsőszülött Kisbéren él, a fiatalabb pedig Dunaharasztin. Öt unokája között négy fiú és egy lány van. Nem volt meglepő, amikor kérdésünkre azt válaszolta, hogy kedvenc időtöltése az unokázás. Aztán elmesélte azt is, hogy szívesen gondozza a kertjét, de egyetlen állata sincs már, mert azokat nem tudná rendesen ellátni. Örömmel beszélget viszont mindenkivel, mert megfigyelte, hogy az embereknek szüksége van arra, hogy meghallgassák őket, s ő ezt szívesen teszi.

A cigaretták alapanyagát is szárította

Faragóné Viczián Gizella asszony az általános iskola után nem tanult tovább, hanem dolgozni kezdett a nagyigmándi Új Élet Termelőszövetkezetben. Elmondása szerint alig tizenöt évesen a legtöbb időt a dohányültetvényen töltötte ő is, ahol az ültetéstől kezdve, a levelek leszedésén át, azok madzagra fűzésén keresztül a pajtában történő szárításukig minden munkaművelettel foglalkozott. Megtudtuk tőle azt is, mikor a dohánylevelek elvesztették nedvességtartalmukat, leszedték azokat a huzalokról, majd bálákba kötözték a meghatározott mennyiséget, és úgy szállították el mindet az egri, illetve a pécsi gyárakba, ahol különböző márkájú cigarettákat készítettek belőlük. Többnyire Fecskét és Symphoniát, amiknek ára akkoriban alig haladta meg a 6 forintot.