Százezer álom fagyott hóba: így emlékeztek Tatabányán a Don-kanyarban elhunyt hősökre

Hetvenhat évvel ezelőtt, 1943. január 12-én az urivi hídfőnél indult meg a szovjet Voronyezsi Front csapatainak támadása a 2. Magyar Hadsereg ellen. A szovjetek felmorzsolták a magyar haderőt. Több mint százezren haltak hősi halált a csatamezőn, vagy tűntek el.

Tatabányán, a Bánhidai II. világháborús emlékműnél szervezett ünnepséget Poroszlay Sándor előadóművész indította egy Illyés Gyula verssel, majd Bereznai Csaba alpolgármester Krulik Zoltán dalszövegével kezdte az emlékezést: „A szél, hordja széjjel, álmunk az éjjel: megfagyott. A hóban süppedünk el. Miért jöttünk el? -már nem tudom.”

Hangsúlyozta: százezer álom fagyott a hóba 1943-ban, s ha az otthonmaradt hitveseket, gyermekeket, édesanyákat is figyelembe vesszük a szám ennél jóval magasabb.

-Furcsa nemzet magyar: mi nemcsak a nyertes csatáinkat, diadalainkat ünnepeljük – mondta. – Nálunk a győztes hadvezérek mellett az elbukó közkatonák is példaképek lehetnek. Sokan vagyunk, akik nem bokák, hanem nemecsekek akartunk lenni gyermekkorunkban. Március 15.-e forradalmi ifjúságánál talán még többre tartjuk október 6.-a vértanúit. Nemzetünk kollektív tudatában október 23.-a lelkesítő örömével paritásban áll a november 4.-e véres fájdalma! Ezért is emlékezünk hősökként a Don-kanyarban nyugvó áldozatokra.

További részletek a 24 Óra január 14-i számában.