Átvészelhetik a hideg telet a madarak a pilismaróti odútelepen

Az erdészek és a természetvédők együttműködésével létesített új odútelepnek már a közelgő télen is örülhetnek az áttelelő fajok. Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. kommunikációs előadója tájékoztatása szerint a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közös program során, az egyébként is különleges fafajú erdő természeti értékét, jelentősen növelik az ott megtelepedő madárfajok.

A huszonöt kisebb odúban jövő tavasszal várhatóan örvös légykapó, széncinege, kékcinege vagy csuszka rak fészket, az öt nagyobb odúban seregélyek telepedhetnek meg. Az egyes odúknak eltérő az elhelyezésük, ugyanis például a légykapók a fatörzstől távolabbi, szabadon lengő helyeket szeretik, a cinege fajok viszont a fatörzs melletti, biztonságosabbnak tűnő fészkelő helyeket kedvelik jobban.

Fedél alatt is tudnak költeni

Az erdészeti szakemberek és a természetvédők, közös madárvédelmi programjuk keretében, folytatják a térség madárvilágának megfigyelését. Például az új odútelep környékére tervezik a tavaszi madárgyűrűzési akciójukat is. Ezzel párhuzamosan folyamatosan nyomon követik a biztonságot kínáló fedél alá költő madarakat, így nagyon értékes információkat gyűjthetnek a térség madárvilágáról.

A felnyitható tetejű, így könnyen ellenőrizhető ládák nemcsak a tavaszi fészkelés idején, hanem már télen is nagyszerű szolgálatot tehetnek az erdő több élőlényének. Több faj egyede ugyanis remélhetően ide visszahúzódva vészelheti át a leghidegebb napokat. Az odúk a hosszú téli álmot alvó pelék számára is nagy segítséget jelentenek.

Szintén együttműködnek, az erdészek és a természetvédők a Pilisi Parkerdő természetes élőhelyeit veszélyeztető, úgynevezett inváziós fajok ellen. Napjainkra, az ismertebb fásszárú fajok mellett, a lágyszárúak is megtelepedtek több védett erdőterület szélein. A közelmúltban a szakemberek fokozottan odafigyeltek ezen fajok, például a japánkeserűfű és a selyemkóró visszaszorítására. Mészáros Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a gondokat okozó inváziós fajok terjedésének megakadályozásában jelentős szerepet vállalhat a lakosság.

Nincs ellenségük és fogyasztójuk

Az idegenhonosként avagy invazív fajokként is emlegetett, jellemzően Ázsiából, illetve Észak-Amerikából származó növényeknek hazai viszonyok között gyakorlatilag nincs ellenségük, illetve fogyasztójuk. Ezzel párhuzamosan, létükre viszont megfelelőek számukra a termőhelyi viszonyok, ezért különlegesen hatékony szaporodási képességeiknek köszönhetően hamar eluralkodnak egy-egy területen.

A szakemberek szerint mindkét faj emberi közreműködéssel került a Kárpát-medencébe, és azon belül a Dunakanyarba is. Több ingatlanon izgalmasnak talált dísznövényként ültetik őket el a kertekben. Aztán innen úgymond kivadulnak, illetve nagyon sok esetben az erdő szélére szabálytalanul kihordott zöldhulladékba keveredve jutnak a védett területre.

A sokrétű változások csak később érzékelhetők

A szakemberek alkalmanként – vélhetően tényekkel megalapozott – nagy vitákat folytatnak az egy-egy területre megérkező új inváziós faj hatásairól. Abban többnyire egyetértenek, hogy nem mindegyike okoz gondot, de néhányuk komoly problémát jelent. Izgalmas, hogy a nem kívánt, sokrétű változások néha csak évtizedek vagy akár csak évszázadok múlva érzékelhetők.

Az viszont biztos, hogy embertársaink kevésbé szerencsés hányada bizonyos hatásokat, például a kaukázusi medvetalp okozta bőrgyulladást vagy esetleg a parlagfű kiváltotta pollenallergiát nagyon is közvetlenül megérzi, elszenvedi. Az inváziós fajok terjedése miatti bevételkiesés vagy a visszaszorításuk költsége számszerűsíthető a mező- és erdőgazdálkodásban (is). Már kicsit több matekozás kell azon káros hatások összegzéséhez, amelyben már ott van egyes őshonos fajok visszaszorulása.