A pánikvásárlások miatt megyénkben is sokan kivárnak az építőiparban

Mint hírül adtuk, meghosszabbította a kormány az építőanyagok drágulása ellen hozott intézkedéseket. A stratégiai jelentőségű építési termékek export-regisztrációs kötelezettségére, valamint az építőanyag-gyártók extra­profit adójára vonatkozó határozat hatálya korábban május 31-ig volt érvényes, a háborús veszélyhelyzet miatt azonban a rendelkezések továbbra is hatályban maradnak. 

Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének (ÉVOSZ) elnöke az extraprofit adóról azt nyilatkozta, hogy szerinte ez is segíthet az árak visszafogásában. Hozzátette, hiánynak nem szabad kialakulnia. A legsérülékenyebb a lakosság. Az építés és felújítás során pedig nem szabad finanszírozási problémának előállnia. A szabad felhasználású hitelek kamatai is lassan két számjegyű százaléknál járnak. A lakásépítési célú hiteleknél sem mehetnek 5 százalék fölé. Mint mondta, az már egy olyan lélektani pont, amely után már nem lesz vállalás. 

Az ÉVOSZ közölt egy felmérést is 400 cég bevonásával arról, hogy milyen mértékű áremeléssel lehet számolni. Az építőanyagoknál összességében 20 százalékost valószínűsítenek, ezt jelentős részben már meg is lépték az érintett cégek, így további emelésre nem számítanak. A fa és az acél ára még olcsóbb is lehet – más kérdés, hogy mihez képest, hiszen az utóbbi hónapokban nagymértékű volt a drágulás. A rekordokat döntő infláció, a Covid hullámai, a mélyülő energiakrízis, az elhúzódó orosz-ukrán háború, a logisztikai drágulás, az ellátási láncok zavarai mellett az építőanyagosok mindennapjaiban is vannak meglepő elemek.

Ezekről is beszélt Rázsóné Szórády Csilla, az újHÁZ Centrum építőanyag-kereskedő cégcsoport vezérigazgatója annak kapcsán, hogy megjelent az éves trendriportjuk és kutatásuk eredményei, amiről már beszámoltunk. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyártási szűk keresztmetszeteket súlyosbítják az egész láncon tetten érhető pánikvásárlások.

Mindenki bezsákol, készletez, puffereket halmoz fel: az ügyfél, a kivitelezők, a kereskedők egyaránt. Így egy-egy termékből a gyárak már az év első felében lekötötték az éves gyártási mennyiségüket.

– fogalmazott, hozzátéve, éppen ezért az áremelkedés mellett egy egészen furcsa jelenség is megjelent, a kvóta. A gyárak a korábbi évek rendelései szerint biztosítanak mennyiségeket a vevőiknek, mert az igényeknek megfelelőt egyszerűen nem tudnák legyártani. 

Az is jellemző, hogy szinte mindenki bezárkózik a saját piacára. Ha egy kiváló osztrák tetőcserépgyártó otthon is el tudja adni a termékeit, a saját piac kiszolgálását majd fontosabbnak tartja, mint azt, hogy Magyarországra is jusson anyag.

Hazánk amiatt sem áll túl jól a tülekedésben, mert bármennyire is nagy volt itthon is az áremelkedés, a környező országokban jellemzően magasabb az ár. Folytatás következik. Hogy milyen? Aki tudja, írja meg nekünk! 

Nem lehet tudni, mi lesz holnap

Miközben több helyszínen is dolgozik csapatával a tatabányai Száfián István, nap mint nap tervezi, hogy milyen munkákat vállaljanak el – és milyeneket ne – a következő hónapokban, években. – Utoljára másfél évtizede volt ekkora a bizonytalanság, az akkori válság rengeteg fejtörést okozott – mondja.

– Csak olyan közbeszerzésen indulunk, amely szerintünk biztosan megoldható, és ahol garantálják az anyagbeszerzést időben, árban egyaránt. Az alapanyagárak elszálltak, emiatt is előfordulhat az akár írásba is foglalt kérések módosítása. Most tényleg úgy van, hogy máról holnapra tervezünk, ahogyan a megrendelők is. Egyértelműen volt jobb, és hiszek abban, hogy lesz jobb. Hogy ez kitérő válasznak tűnik? Javaslom, hogy térjünk vissza a témára a háború után!