KEMMA

Császár Angela március 15-e alkalmából vehette át a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze elismerést Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás minisztertől. 

– Szülővárosom, Kolozsvár akkor még Magyarország volt, de amikor Romániához csatolták, a szüleim úgy döntöttek, hogy nem ott akarnak élni, átjöttek velem a határon, amikor az már le volt zárva – idézi fel Császár Angela, akinek édesapja katonatiszt volt. Az általános iskola második osztályába járt Angela, amikor a család Tatára került.

Mindig nyüzsgött

– Később az Eötvös József Gimnáziumban tanultam tovább. Mindig nyüzsögtem. A tanárok arra gondoltak, hogy jót tennének velem, ha lekötnék az energiáimat. Körmendi Géza hívott, hogy csatlakozzam az irodalmi színpadhoz. A keszthelyi Helikon ünnepségen, ami régen rangos diákolimpia volt, aranyérmet is nyertem. Ez volt az első igazi érmem - meséli.

Heti egy nap a kertészetben

– Kertész-politechnika osztályba jártam. Ástunk, kapáltunk, pikíroztunk. Mi C-sek nem voltunk elit osztály, mint az A-sok. Szeretettel emlékszem Budó Viktor tanár úrra, Keller Lászlóra, Auer tanár úrra, aki osztályfőnökünk is volt, és még sokakra – idézi fel az Eötvösben töltött éveket a színművész, aki még nem rendszerezte gimnáziumi emlékeit. Sok a dolga. Mindig csak a következő feladatra összpontosít. Emlékeket rendezni még ráér.

- Érettségi után egyébként újra Körmendi Géza tanár úr hívta fel a figyelmemet a színművészetire. Jelentkeztem és fel is vettek – idézi fel kamaszéveit a színésznő, aki ma is csodálkozik, hogy elsőre felvették. Mint mondja, talán egy vidéki, őszinte, tiszta kislányt kerestek.

– Nagyszerű kollégáim vannak, akik négyszer-ötször is felvételiztek annak idején – teszi hozzá az Érdemes Művész címmel kitüntetett Császár Angela, aki szerint az elismerés azt jelenti, hogy odafigyeltek arra, amit eddig csinált, és érdemesnek találták arra, hogy ezt ország-világ előtt is kimondják.

Hálás szívvel őrzi a Magyar Örökség Díjat

– Megtisztelő és jólesik a léleknek az elismerés. A színészet a pillanat művészete, és jó érzés, hogy nem múlunk el nyomtalanul. De nem a díj a lényeg, vannak nagyszerű művészek, akiknek egyetlen díjuk sincs. Hálás szívvel őrzöm a tavaly kapott Magyar Örökség Díjat, amely által a nemzetért szolgálatot vállaló, hívatásukat magas színvonalon művelő emberek társaságába kerültem, mint például Ruttkai Éva, vagy az életét áldozó Tóth Ilona, a mártír szigorló orvos.

  Császár Angela a Magyar Színház Háromszögek című családi színjátékában (Fotó: Szami)

Császár Angelához az élő színház áll a legközelebb, önálló estjeit is szereti, az ének pedig mindig is sokat jelentett neki. A mai napig énektanárhoz jár, hogy karban tartsa a hangját.
– Saroltot a mai napig éneklem az István, a királyban. Már ritkán szinkronizálok. Sok kis stúdió született, gyorstalpaló iskolákban szinkronszínészeket gyártanak. Már nincs szükség drámai kvalitással bíró szinkronizáló színészekre. Évek óta be se tettem a lábam a rádióba, kivéve, ha néha interjút kérnek. Megszűntek a rádiójátékok is.

Nagyszerű emberekkel találkozott Amerikában

Császár Angela néhány évig Amerikában élt családjával, s mint mondja, jó volt más kultúrát is megismerni.
– A kinti magyarok előtt léptem fel, sok nagyszerű emberrel találkoztam. Szerették a magyar szót – emlékezik vissza az idegenben töltött évekre Császár Angela.