KEMMA

A Vértes Centerben, azon belül is az emeleti kávézóban mutatta be az öccse börtönnaplójából készült könyvet Dénes Edit, Tóásó Előd nővére.

Tavaly áprilisban csaptak le a bolíviai kommandósok Tóásó Elődre és négy társára (a magyar-horvát-bolíviai állampolgárságú Rózsa Flores Eduardóra, az ír Michael Dwyer-re, a romániai magyar Magyarosi Árpádra valamint a horvát-bolíviai Mario Tadic-ra). A hivatalos magyarázat szerint azért, mert az elnök, Evo Morales meggyilkolására készültek. Tadic és Tóásó azóta is börtönben van.

Előd naplója azon a bizonyos április 16-án kezdődik, amikor kommandósok kopogtattak a Las Americas hotelben elfoglalt szobája ajtaján, majd a következő egy hónap történéseit hetekre tagolva ismerhetjük meg. Ezután már napra pontosan vezette a naplót.

Drogért cserébe kapta vissza a lejátszót

Így megtudhatjuk például, hogy május 19-én már egy hónapja nem fürdött meleg vízzel. Június 23-án bevallja, hogy elfogadta az ottlétet, mint rosszat, s hogy nem tud változtatni rajta. Augusztus 6-án még az is eseményszámba ment a San Pedro börtönben, hogy a magyar gyerek magyar teát főz, s kiderül, hogy Előd drogos szobatársa ellopta a főtt krumpliját, ami már csak azért is több, mint bosszantó, mert Előd korábban megbetegedett a börtönkoszttól, így csak azt eszi, amit ügyvédje bejuttat neki és amit ő készít el.

Arról is mesél az egyik bejegyzésben, hogy ellopott MP4-lejátszóját (amelyet nővéréék küldtek neki magyar zenékkel és családi fotókkal) az egyik börtönlakó a tolvajnak drogot kínálva szerezte vissza neki.

  Tóásó szentképeket festeget a börtönben

A nővér egyik szeme sír, a másik nevet

– Ez a könyv nem marketingfogás. Így azok is megismerhetik az öcsémet, akik eddig csak az újságokban olvastak róla. Sajnos sokan átveszik a bolíviai lapokban megjelent információkat, pedig azok sok esetben hamisak – vallja Dénes Edit, Előd nővére.

A könyvbemutatón a testvér arról is beszélt, hogy az egyik szeme sír, a másik pedig nevet a könyvre nézve. Hogy miért? Egyrészt annál nagyobb öröm egy olvasó embert nem érhet, mint hogy neki vagy egy szerettének könyve jelenik meg, másrészt viszont Előd bolíviai börtönfogsága szívszorító apropót ad a kötet megjelenésének.

Tizenegy hónap és semmi előrelépés
 
– Sajnos ugyanott tartunk, mint tizenegy hónappal ezelőtt. Továbbra sem mondják meg hivatalosan, hogy mivel vádolják Elődöt, továbbra is egy Morales-párti régióban tartják fogva, nem pedig Santa Cruzban, ahol a kommandósok elkapták őket. A bolíviai helyzetet nagyon jól leírja, hogy a jobboldali ellenzék elmenekült az országból – magyarázta Edit.

Tóásó nővére arról is beszélt, hogy amikor azt hiszik, most egy kicsit jobb lesz a helyzet, mindig történik valami, ami beárnyékolja az egyébként is keserédes hangulatot.

  Emese és Dénes Edit a könyvbemutatón

A könyv előszavát egyébként Előd egyik volt tanítványa, Emese olvasta fel a bemutatón, de mindenki kezébe vehette a kötetet, belelapozhatott.
A kötet végén Bolíviában készült fényképek találhatóak Elődről, illetve egy kép róla és Fiúkáról, vagyis Magyarosi Árpádról, akivel együtt nőttek fel. Árpád életét vesztette a kommandós rajtaütésben tavaly áprilisban.

A San Pedro börtönben készült fényképeken jól látszik, hogy a puritán szó enyhe kifejezés az életkörülmények jellemzésére: a vízforraló egy vödörben melegíti a vizet, a konyhát senkinek, aki európai konyhákhoz szokott, így neki sincs gusztusa használni, de bepillanthatunk zárkájába is.

A naplóban az utolsó bejegyzés 2009. október 29-éről szól: „Holnap új nap, új kaland, új történetek várnak, melyeket majd újra papírra vetek... Várom a beérkező postát, a nekem szánt leveleket, amelyben a családdal, s a barátokkal beszélgetek. Ők nem is tudják, hogy fogom a levelet, olvasom, s közben könnyezek, vagy kacagok vele... Szépen gyűjtöm ezeket a leveleket, s egy nap, amikor hazaértem, előveszem, s újra elolvasom, átélem, hogy milyen barátokat szereztem” – búcsúzik Előd a napló végén.
Nővérétől megtudjuk, hogy ezeket a leveleket is elvették tőle a kommandósok.