Családban marad?!

Szeme már alig piroslott a sírástól...a hideg víz csodákra képes, bár tett volna egy kis alapozót is rá, de Józsi az ilyet tiltja, elvégre Manyi nem egy bárcás, hogy kellesse magát.

„Jaj, az esti sört el ne felejtsem” – villant belé a jeges gondolat és az arcához kapott. Alapos emlékeztetőt kapott a múltkor. Hiába no, a férfinek jár ami jár, a'' zasszonynak meg csak a szája, az is minek, ugye. A kisboltban akció van, a maradékból lehet, hogy futja egy csokira. Jaj, hogy szereti a csokoládét! Csak Józsi meg ne tudja, így is szidja, mennyit hízott. Szipogni kezdett, meg is sajnálta magát, de amikor a munkatársnő zsepit adott, elszégyellte. Őt ne sajnálják!

Az apja is megitta a magáét, mégis volt húsleves, ősszel búcsú, őszilé a kocsmából, este borvirágos puszi, ha az öregnek jó napja volt.

„Milyen élete lesz a gyereknek, ha lány lesz?” – kérdezte este Józsitól, gömbölyödő hasát simogatva. „Mint neked”, jött a hideg válasz, és ettől jobban görcsbe rándult a gyomra, mint amikor a'' zura felemeli a hangját.

„Neked ezt nem kell kibírnod” – sóhajtott. Éjszaka boldogságot, erőt álmodott. A kórházból már nem haza ment. Új életet, erősebb szívet, hitet adott neki kislánya és végre egyszer szerencséje is volt: a kis Manyikával befogadta a munkatársnője.