Cseppet sem mindegy

Elképesztő meccseket is hozott a labdarúgó Bajnokok Ligájának ez a hete, a világ el is csámcsogott rajtuk egy-két napig. Különösen két mérkőzés, egész pontosan két eredmény kapott kitüntető figyelmet. Természetesen az egyik a Bayern München 7–2-es győzelme Londonban a Tottenham ellen, a másik pedig a Szoboszlai Dominikkal felálló Salzburg 4–3-as veresége Liverpoolban. Nyilván nem a BL-győztes angolok győzelme, hanem a gólok száma és a szoros eredmény adott beszédtémát.

A produkciók szakmai értékelése összegyűjtve köteteket tenne ki, ezúttal talán érdemes egy számunkra feltűnő mentalitásra néhány sort szentelni. Aki látta a Bayern München keddi diadalmenetét, az tanúsíthatja: a bajorok a negyedik, az ötödik és a hatodik góljuk után is úgy hajtottak, mintha hátrányban lennének, a hetedik után vélhetően csak azért álltak le, mert a játékvezető lefújta a mérkőzést. Az eredményjelző 6–2-t mutatott, amikor a labda az angolok alapvonala felé gurult egy németről, Lewandowski azonban utánaeredt, és hatalmasat becsúszva taccsra rúgta, hogy ne kirúgás, hanem bedobás következzen, úgy könnyebb visszaszerezni. A társaság tagjai, akikkel néztem a meccset, megütközve néztek össze: mit művel ez a lengyel, még megszakad, nem mindegy már?

Hát éppen ez az: cseppet sem mindegy. Most ez feltűnőbb volt, de ha figyelmesen nézzük a meccseket, láthatjuk, az igazi profiknál ez magától értetődő.

A szurkoló az első perctől az utolsóig futballt akar látni, és megalkuvás nélküli küzdelmet, kemény harcot,

nem pedig a meccset feladó vagy azt bármilyen okból a hármas sípszó előtt lényegében befejező játékosokat. Ő ezért fizet, és ha nem szolgálják ki, akkor lefütyüli a pályáról az ilyen futballistákat, rosszabb esetben hátat fordít a csapatnak – ez az üzlet csak így működik.

A magyar NB I jelenleg hét fordulón van túl. Ebben a korábbiaknál sokkal jobban szerepel eddig a Puskás Akadémia, a negyedik helyen áll. Három győzelme után a Szlovákiából érkezett új vezetőedző, Hornyák Zsolt sohasem nyilatkozott elégedetten. Mondta, hogy igen, nyertek, jól is játszottak, de csak annyira, amennyi a sikerhez éppen elég volt, márpedig ő olyan csapatra vágyik, amely, ha két gólnál tart, meg akarja lőni a harmadikat, ha háromnál, akkor a negyediket és így tovább.

Amúgy amikor fentebb igazi profikat említettem, olyan futballistákra gondoltam, akiknek a megélhetésük függ a szurkolóktól, a csapatuk nézettségétől, produkciójuk eladhatóságától.