Az Eötvösben már huszadik éve közös nyelv a zene és az irodalom

Az este nyitóbeszédjét Szeidemann Ákostól, az intézmény tanárától hallhattuk, aki elmondta: soha ennyien nem látogattak még el a Vakablak zenés irodalmi kávéházba, mint ezen a szerdai napon. És valóban, szinte zsúfolásig megtelt a díszterem, ahogy az méltó is a jubileumát ünneplő eseményhez.

– Szükségünk van olyan kezdeményezésekre, amelyben otthon lehetnek tanáraink és diákjaink, és amelyeken közös nyelvet beszélünk – zárta szavait Szeidemann Ákos.

A nyitóbeszéd után Karinthy Frigyes unokája, Márton lépett színpadra, aki Karinthyába kalauzolta el az egybegyűlteket egy háromnegyed órás beszélgetés során. Ezalatt megtudhattuk, hogyan született a közhelyekben beszélő Háth-Bizony János figurája, valamint az íróról kiderült az is, hogy első alkalommal visel szakállt.

Ezt követően az est első zenés produkciója lépett a közönség elé: az Eötvös Bár zenekarban a tanintézmény oktatói és diákjai adtak számot tudásukról. Az akusztikus formáció egyik erősségének számított Mike Ariel gitárjátéka. Mintegy fél órát töltöttek a színpadon, ezalatt jó néhány ismert dalt hallhatott interpretációjukban a publikum.

Emmer László fotográfus volt az este következő vendége, aki Lévai Ádám művésztanár társaságában nyitotta meg Képmás című kiállítását, majd az est egyik fénypontjaként tortát szolgáltak fel a Vakablak kávéház 20. születésnapja alkalmából.

A kis ünnepséget követően színpadra lépett a Fonogram-díjas Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint, hogy ének-gitár duettjükkel elvarázsolják a hallgatóságot. És valóban varázslatos volt, ahogy a két zenész káprázatos összhangban és tökéletes zeneiséggel mutatta be a jazz és az avantgárd zene határmezsgyéjén egyensúlyozó szerzeményeket, melyek között saját dalok éppúgy akadtak, mint vers- és népdalfeldolgozások. Harcsa Veronika egészen döbbenetes és egyedi módon használta a hangját, szinte végig a gitárral egyenrangú szerepet töltött be.

Az esemény utolsó fellépője is különleges muzsikával érkezett: Szirtes Edina Mókus ezúttal egy beatbox-zenész, Jammal társaságában foglalta el a színpadot, aki az énekesnőt hol analóg szintetizátoron, hol szájdobolva kísérte, de akadt olyan tétel is, amelynek Szirtes Edina ismétlődő, majd egymásra úsztatott énektémái adták a gerincét.

Méltó módon sikerült tehát megünnepelni a kerek évfordulót, és távozóban magunkban igazat adhattunk Szeidemann Ákosnak: valóban nagy szükség van olyan kezdeményezésekre, mint amilyen a Vakablak is.