A zene születésétől a hangszersimogatásig

– A sorozat szerkezete sokat alakult, változott menet közben, hiszen az ifjú közönség igényeihez kellett igazítani a legapróbb részletet is.
– Fontos, hogy az első nagy találkozás a komolyzenével igazán jól sikerüljön! Ezeken a koncerteken nincs színpad, a gyerekek egészen közel ülhetnek hozzánk, megfigyelhetik, hogyan szólaltatjuk meg a hangszereket, testközelből láthatják és hallhatják, hogyan születik meg a zene. Úgy gondolom, hogy a hangulata ezáltal nagyon családias és közvetlen. A darabok kiválasztásánál is szempont, hogy könnyen befogadható legyen, és igazi élményt jelentsen a hallgatók számára. 

– Miként alakul a foglalkozások tematikája?
– Az első koncerteket az „alapoknál” kezdtük. Bemutattuk a vonósokat, a rézfúvósokat, a fafúvósokat, az ütőhangszer-családot. Sokan jöttek, népszerű lett a RáHangoló, ezért a folytatásban már tematikus előadásokban gondolkodtunk. Olyan témákban, amik közel állnak a gyermekekhez: a természet, az állatok, az ünnepek, mesék. Ezekről a zene nyelvén meséltünk és mindenki tapasztalhatta, hogy Vivaldi zenéje, ami több száz évvel ezelőtt született, ma is mennyire érthető és érdekes. A nagyobbaknak összeállítottunk olyan bérletet is, ahol a nagy zenetörténeti korszakokat mutattuk be.

– Hogyan lehet lebilincselően bemutatni a komolyzenét?
– Sok múlik azon, miként tálaljuk a dolgot. Műsor közben mindig van játék, vers, mese, közös éneklés, sokszor mozgásos elemek is. A lényeg, hogy bevonjuk őket is a zenehallgatásba! A koncertek interaktívak, nincs két egyforma előadás, nagyon sok ötletet, impulzust kapok én is. A „kritikus” közönségtől rögtön megkapjuk a visszajelzést, azt is, ha valami jó és tetszik, de azt is, ha még alakítanunk kell az összeállításon.

– A programban szerepel a „hangszersimogató” is. Ez mit jelent?
– Talán ez a legkedveltebb része a koncerteknek, amikor a végén a kicsik a saját kezükbe is vehetik az instrumentumokat, a legtöbbet ki is próbálhatják. Kitaláltuk, hogy a foglalkozás végén nem rohanunk egyből az öltözőbe, hanem forró csokit, kakaót kínálunk a gyerkőcöknek, leülünk és beszélgetünk a zenéről. A lényeg, hogy a gyerekek megszokják, a koncert vége nem azt jelenti, hogy felkapjuk az overállt és hazamegyünk, hanem lehetőség van arra, hogy beszélgessünk arról, ki mit hallott, látott, hogy megoszthassuk az élményeket egymás között. Így még mélyebb és maradandóbb lesz a hatás.

– Ez már többször is szól, mint a hangszerek megismeréséről.
– Ahogy menet közben alakul, formálódik a program tartalmi része, csatlakoznak hozzánk más szakemberek is. A zenei részéhez sokszor kapcsolódik vizuális foglalkozás, amit H. Csapucha Klára fejlesztőpedagógus vezet: így még komplexebb lesz az élmény. De Gyimesi Kriszta jógaoktatóval csináltunk már „JógáRahangoló-t is, ahol a zenét és a mozgást kapcsoltuk össze. Folyamatosan jönnek az ötletek és az élet is alakítja a dolgainkat. Solymos Ákos szülőként először a két gyermekével jött el a RáHangolóra és hozta a fényképezőgépét is. Ez nagy örömünkre azóta is szinte minden koncerten így történik: fantasztikus pillanatokat örökít meg a gyerekekről zenehallgatás közben és akkor, amikor kezükbe vesznek például egy fuvolát, piccolót, vagy épp belekukkantanak a kürt és tuba tölcsérébe. A legszebb, legérdekesebb képekből Tatán és Tatabányán is volt már fotókiállítása.

– Kiadványok?
– Ebből a sok anyagból az ötödik évfordulón egy foglalkoztató könyvet is megjelentetnénk. A tartalmi részen már dolgozunk, csak a kiadáshoz kell még a forrásokat előteremtenünk. Reméljük, hogy az 5. születésnapunk környékén ez is megvalósul!

A zongorától a szereplésekig

Ocskai Gabriella Tatabányán született. A zene kiskorától áthatotta az életét, hiszen a zongorista édesapja, Ocskay László a tatai zeneiskola igazgatója volt több mint 30 éven át. A tatabányai zeneiskolában tanult zongorázni, majd 1997-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola győri tagozatán. A tatabányai Erkel Ferenc Zeneiskolában kezdett tanítani, majd néhány évig a tatai zeneiskolában oktatta a gyerekeket zongorára. Most ismét Tatabányán tanít. Bence kisfia 12 éves, ő inkább a reál tárgyak iránt érdeklődik, a hétéves, első osztályos Míra viszont már tanul zongorázni. A RáHangolóra egyre többen rátalálnak az interneten is, például a Budapesti Fesztiválközpont hívta meg őket a hazánk uniós elnökségének végét záró fővárosi rendezvényre, a Dunaparty 2011-re. Rendszeres szereplői a tatai Víz, Zene, Virág Fesztiválnak, sok óvodában, általános iskolában már visszajáró vendégekként fogadják őket.

-->