Saját mesekönyvet írna a gyerekrajzok tatai mestere

– Tatán születtél?

– Nem, Budapesten. Kisgyerek voltam, mikor Tatára költöztünk. Édesapám szülei művészek voltak, a nagypapám szobrász, a nagymamám festő, anyukám pedig zongoraművész, tehát van a családban, akitől örökölhettem a művészi hajlamot. Főiskolára is Budapestre jártam, vizuális kommunikáció szakon szereztem diplomát, de hétvégéken mindig visszahúzott a szívem Budapestről. A metrós élményeimet például a mai napig nem tudom feldolgozni. (nevet) A hétköznapokban egyébként a Tata és Környéke Turisztikai Egyesületnél dolgozom.

– Honnan jött a beceneved?

– Saját találmány. Nagyon szeretem a szóvicceket, imádom, ha két szóból összejön egy harmadik. A barátaim ettől néha a falnak mennek, mert sokszor eszembe jut ilyesmi. Ez a Zsofirka is egy ilyen volt. Sokkal izgalmasabb hangzású, mint a Hajdú Zsófi. Külföldi oldalakon is ugyanezt használom, csak ott GraphicSophie alakban.

– Hogy érkezett a felkérés ennek a mesekönyvnek az illusztrálására?

– A létező összes gyerekkönyv-kiadónak elküldtem már a portfóliómat. A Trixi Könyvek kiadó nagyon pici könyveket gyárt, és nagyon olcsón árulja őket: ez szimpatikus számomra, mert így olyan gyerekek is forgathatják ezeket a kiadványokat, akinek a szülei nem engedhetnék meg maguknak a drága könyveket. Többnyire az amatőr írók máshol meg nem jelent írásait jelentetik meg, és Tatán is lehet kapni a könyveiket. Nemrég betértem egy tatai drogériába, mert kíváncsi voltam, mennyire fogy az általam illusztrált könyvecske, a Mesés adventi naptár. Csak egy darabot láttam a polcon, és az eladótól megtudtam, hogy mindenki ezt keresi, mert egy tatai lány rajzolta. (mosolyog)

– Beavatnál minket a munkamódszeredbe?

– Először a főszereplő arcát rajzolom meg ceruzával a vázlatfüzetembe, mint régen. Több mimikával is megrajzolom az arcát: ijedten, szomorúan, boldogan... Ebből már megszületik maga a karakter, de munka közben gyakran változnak a vonásai, például a szeme színe. Valamikor munka közben jövök rá, hogy hiányzik valami, vagy valami túl sok. Maga a rajzolás ugyanannyi időt vesz igénybe, mint a klasszikus eszközöknél, viszont az utómunka gyorsabb, hiszen a kép digitalizálására már nem kell időt fordítani. Biztos kiábrándítom ezzel azokat, akik a klasszikus stílus hívei, de a mai feszített tempóban, amikor az embernek a hétköznapi dolgait is el kell látnia, jól jön, hogy a digitális tábla segítségével ilyen gyorsan is lehet dolgozni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a módszer kevesebb fejtöréssel jár, de nekem jobban kézre áll. Sokan félreértik, amikor meghallják, hogy számítógépen szerkesztettem, de itt nem erről van szó. Ez ugyanolyan eszköz, mint a filctoll vagy a ceruza, csak könnyebb radírozni benne. (mosolyog) De ha valaki nem tud rajzolni, annak hiába lesz digitalizáló táblája.

– Nagyon tetszik a stílus, amiben dolgozod. Volt, akinek a munkája hatással volt rád?

– Sok illusztrátor hatással volt rám. Elkerülhetetlen, főleg, ha az ember gyerekeknek rajzol egyszerűbb formákat, hogy ne hasonlítson mások munkáira. Az engem régebb óta követők szerint átjön a munkáimról, hogy én készítettem őket. Plakátokat is szoktam tervezni, és oda is igyekszem becsempészni a rajzos vonalat. A rajzaim főként az ovis korosztálynak szólnak, de épp most érkezett egy felkérés, ahol általános iskola alsós gyerekeknek szóló meséket kéne illusztrálnom. Teljesen más karaktereket kell oda már rajzolni, oda mehetnek bonyolultabb formák is, míg a kisgyerekek számára az egyszerűbb képi világ az érdekesebb.

– Az illusztráláson kívül más ötleteid is vannak, ugye?

– Igen, de ezeket abszolút poénból csináltam. Pár éve elég közel laktam a régi tatabányai buszvégállomáshoz, és minden reggel és este szembesültem azzal, ahogy napról-napra romlik az épület állapota. Szerintem az az épület alkalmas lenne sok mindenre, akár galériának is, ami szintén egy olyan elképzelés, amiben szívesen részt vennék, úgy a kialakításában, mint a design részében. De készítettem egy látványtervet ahhoz az autópályahídhoz is, ami Tata irányából a megyeszékhelyre érve fogadja az embert. Jelen állapotában nem túl csalogató, de rövid idő alatt fel lehetne dobni, ráadásul nagyon kis költségből, hiszen gyakorlatilag nincs szükség átalakításra, csak takarításra és festésre.

– A városvezetés találkozott már az ötleteiddel?

– A Tatabányán hallottam Facebook-csoportba kerültek fel először a régi buszvégállomás tervei, egy lelkes hölgy pedig továbbküldte Bencsik Jánosnak, aki vissza is jelzett, hogy egyelőre nem lehet hozzányúlni az épülethez. Igazából teljesen mindegy, hogy így vagy más úton valósul meg, csak az épületet ne hagyják tönkremenni. De a mai napig érkeznek a tervekre reakciók a közösségi oldalakon, szóval nem halott az ügy.

– Mik a jövőbeli terveid?

– Épp a kis könyvecske kapcsán jött megkeresés egy budapesti óvónőtől, aki írt egy nagyon bájos történetet: a híres magyar helyeket, állatokat mutatja be kis falevelek révén, amik körbejárják Magyarországot. Ott már a karakterek is tervezés alatt vannak. Megkeresett egy írónő is, aki mellett dolgozott egy illusztrátor, de ő nem tudja folytatni a közös munkát, így az írónő újrarajzoltatta velem a kislányt, akiről a meséit írja. Szeretném megírni a saját könyvemet is, de ehhez még ki kell találnom, hogy versben fogalmazzak, amit a kislányom korosztálya kedvel jobban, vagy pedig prózában, ami nekem könnyebben megy. Nagyon örülnék neki, ha egy nagyobb kiadó felfigyelne rám, hogy tényleg sok megkeresés legyen ebből. Remélem, hogy a folyamatban lévő munkáim egyre közelebb visznek ehhez, és több felületen is meg tudok majd jelenni. Reálisabbnak tartom azonban, hogy rám talál egy író, ez talán hamarabb előfordulhat. Ha lehetőségem nyílna rá, akkor folyamatosan mesekönyveket rajzolnék!

Névjegy – Hajdú Zsófi (Zsofirka)

Született: 1985, Budapest.

Kedvenc film: Sörgyári capriccio, de szeretem a meséket és a lányos, csöpögős filmeket is.

Kedvenc étel, ital: kávé és csoki.

Kedvenc zene: Nagyon szeretem a híresebb zenék egy szál akusztikus gitárral való feldolgozását. Kellemesen ellazítanak, imádok így dolgozni.

Kedvenc könyv: Örkény egypercesei. Hosszú regényekre sosem volt időm. Szeretem a novellákat, amelyek akár még meg is ihlethetnek.

Hobbi: Azzal foglalkozom. (mosolyog) Sokáig jártam zeneiskolába is, fél évig talán doboltam is, de hosszabb ideig tanultam gitározni, hegedülni és oboázni is, valamint magánének-órákat is vettem.