Ha ez összejön, elképesztő meccsen szülinapozhat Tatabányán a 994 gólos magyar olimpikon

Április 21-én ünnepli 50. születésnapját a kiváló kézilabdázó, Farkas Ágnes. Az olimpiai és világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok sportoló a főváros kilencedik kerületében nőtt fel, ott is kezdett kézizni, de 2012 óta Kőszegen él. A szülinapot pedig − mondhatni − nem akármilyen sportrendezvényen ünnepli, ráadásul Tatabányán.

− mesélte. Mint ismert, a multifunkciós sportcsarnokba rendezik április 22-én és 23-án a női Magyar Kupa négyes döntőjét. A sorsolás értelmében a magyar bajnok Győri Audi ETO KC és a címvédő Ferencváros elkerülte egymást az elődöntőben, így ha a papírformát vesszük alapul, ez a két csapat vívhatja majd a döntőt. A zöld-fehérek ráadásul különösen közel állhatnak Farkas szívéhez, hiszen a Fradi csapatában is szerepelt és a  klub örökös tagja. Külföldön a német Borussia Dortmundot, a horvát Podravka Koprivnicát és a dán Aalborgot erősítette.

− Nagyon hosszú időszak volt, hiszen 1981-ben kezdtem, és nagyon hosszú utat tettem meg az iskolabajnokságoktól, a serdülőbajnokságoktól, a Bosnyák téri bajnokságoktól a sydneyi olimpiai döntőig és a romániai Európa-bajnokság döntőjéig − mondta az MTI-nek adott interjúban, hozzátéve, hogy nagyon sok edzővel dolgozott, szerzett pozitív és negatív élményeket egyaránt. Ez kellett ahhoz, hogy fejlődhessen. A profizmusnak ez a lényege, vélekedett.

Mint mondta, játékrendszerben, stílusban, gondolkodásmódban és életfilozófiában is más volt külföldön játszani, és kellett hozzá játékintelligencia, hogy mindenhol megfeleljen és érvényesülni tudjon.

− Csiszolja az ember játéktudását és játékfelfogását, ezért sem bánom, hogy kipróbáltam. Ahol nem találtam meg a számításomat, mert nem úgy használtak engem, ahogy megítélésem szerint lehetett volna, ott nem maradtam sokáig. Éreztem, hogy nem tudom a saját egyéniségemet érvényesíteni és nem tudok kiteljesedni − részletezte a klasszis, aki saját bevallása szerint szeretett irányítani, passzokat adni, mert olyan csapatember volt, akit nemcsak a saját góljai tettek elégedetté, hanem szerette építeni a játékot. Ha pedig neki nem mentek jól a lövések, akkor a többieket próbálta helyzetbe hozni.

A válogatottság kapcsán hangsúlyozta: már a keretbe kerülést is nagy megtiszteltetésnek tartotta, hiszen nagyon keményen kellett dolgoznia érte, mivel rengeteg kitűnő átlövő volt, akit meg kellett előznie. A döntők elvesztését, az ezüstérmeket viszont nem fájdalmasan, nem csalódásként élte meg, mert egyrészt iszonyatosan meredek, rögös és nehéz út vezetett a célok eléréséhez egy-egy világversenyen, másrészt a tudásuk legjavát nyújtották minden tornán, és nagyon nagy elismerés volt, hogy a dobogón állhattak.

− fogalmazott, hozzátéve, hogy rengeteget dolgoztak azért, hogy ott lehessenek a világversenyeken, azokon helytálljanak, mérkőzésről mérkőzésre egyre jobb legyen a csapat és egyre jobb eredményt érjenek el. Mint mondta, jó érzéssel tölti el, hogy 2000-ben eljutottak az olimpiai döntőig, vagyis a győztes elődöntő eufóriáját ragadja meg, nem pedig a negatívumot.

− Nagyon sajnálom, hogy a mostani fiatalok nem élik meg azokat az eredményeket, amiket mi. Győztesnek, a világ legjobbjának, világválogatottnak, gólkirálynak lenni, a csapattal a legjobb háromba kerülni fantasztikus érzés − mondta Farkas, aki súlyos bokasérülését követően nem utazhatott az 1996-os atlantai olimpiára, pedig nagyon szeretett volna az 1995-ös világbajnoki ezüstérem után is a csapat tagja maradni, és továbbmenni a közösen megkezdett úton.

− Iszonyatos erővel ugrottam neki a rehabilitációnak, mert szerettem volna bennmaradni abban a közösségben, de a sérülésem okot adott arra, hogy kikerüljek a keretből, és lehetőséget sem kaptam, hogy megmutassam, el tudom látni a posztommal járó feladatokat. Ez fájó pont, de túlléptem rajta, hiszen a sérülésem után sikerült visszatérnem, és a sydneyi ezüstérem mindent felülírt, az egy következő lépcsőfok volt számomra − mesélte a sportoló, aki nem akármilyen hobbit talált magának: két évtizede régiségeket, különböző fából készült tárgyakat ment meg és restaurál. Ezt olyannyira komoly szinten műveli, hogy az 1700-as évekből származó kőszegi Pieta-szobrot is ő hozta rendbe.

− mondta szerényen.