Fotókon a siker: legyőztük a brazilokat, sorsdöntő lesz a következő mérkőzésünk

A találkozó előtt kérdéses volt Mikler Roland szereplése sérülés miatt. A Szeged kapusa aztán nemcsak kezdett, hanem egyből védett is egyet, és csak néhány perc telt el a meccsből, Bánhidi Bence, Ancsin Gábor, Bodó Richárd és Lékai Máté góljaival a magyar csapat máris magához ragadta a kezdeményezést.  

A portugálok és a svédek elleni zakó után végre úgy kezdte a mérkőzést Chema Rodríguez együttese, ahogy kell, a védelmünk fegyelmezett és kemény volt, Mikler hét lövésből négyet védett, így az első tizenkét percben csak három gólt kaptunk, miközben kilencet szereztünk. 

Ekkor azonban a montenegrói játékvezetők úgy gondolták, ideje kicsit visszahozni a brazilokat a meccsbe, ezért tizenhárom másodperc leforgása alatt kiállították Lékait és Bánhidit (utóbbi véleményes volt), Mikler azonban úgy is védte az így „kiharcolt” ziccert, hogy csak négy védő volt előtte, az ellenfél pedig csak egyszer tudott betalálni a kettős emberelőny alatt. Az időszakot szépen átvészelte, de érezhetően megtorpant kicsit a magyar csapat, a játék kiegyenlítettebbé vált. 

Az mondjuk nagyon nem jött jól, hogy Sipos Adriánt az első félidőben kétszer állították ki két percre, másodszor azért, mert az egyik támadás végén eltalálta a brazil kapus állát, így a félidő végére a hibáinknak és a játékvezetőknek köszönhetően sikerült visszahoznunk a brazilokat, két perccel a szünet előtt újra döntetlen, 13–13 volt az állás, és a hátralévő időben pedig mindkét gárda már csak egy-egy gólt szerzett. 

A második félidőt nem kezdte annyira meggyőzően a magyar válogatott, mint az elsőt, de szépen lassan megint átvette a kezdeményezést – Bóka ás Bodó Richárd góljaival újra két góllal vezettünk. A bírók nem is hagyták annyiban, Siposnak megadták a harmadik kiállítását, ami automatikus piros lappal járt, így mehetett a lelátóra. 

Szerencsére ettől nem torpant meg válogatottunk, Ligetvári Patrik beállásával a védelmünk ugyanolyan jól tette a dolgát, Ancsin és Bodó végre szakmányban kezdték gyártani az átlövésgólokat, a félidő felénél a középre futó Bóka pedig parádés mozdulattal, a labdát a háta mögött a hálóba lőve növelte öt gólra az előnyünket. 

A dél-amerikaiak három perccel a vége előtt hajszál híján kiegyenlítettek, Mikler azonban óriási bravúrral védte Raul Nantes ziccerét, majd Lékai lerázta emberét, és gólt szerzett, majd ugyanez a kör megismétlődött még egyszer – Mikler-bravúr, Lékai-gól –, így az utolsó percekben hárommal vezettünk. 

A vége így annyira sima lett, amennyire maga a meccs nem volt az, a Fradi rutinos irányítója a végén még hetesből betalált, így 28–25 lett a vége ide, két év után újra legyőztük Brazíliát a világbajnokságon, a két válogatott közös története során már hetedszer. 

A számoknál viszont sokkal fontosabb, hogy így a reményeink életben maradtak. Vasárnap utolsó középdöntős meccsünket játsszuk majd a Zöld-foki szigetek ellen, amely papíron a legkönnyebb ellenfelünk.