Két testvér, két sportág és megannyi siker: ők az Esztergályos fivérek

Esztergályos nyert. Esztergályos nyert. A két mondat látszólag azonos, azonban ez esetben két különböző sportágat és embert rejt. Patrik ifjúsági olimpiai bajnok, világkupa bronzérmes vívó, míg öccse, Máté a cselgáncsban nyeri az országos bajnokságokat a nálánál idősebbek, nagyobbak között is.

A két jóképű, szőke srácban azonban több közös is van a tehetségen, kitartáson kívül. Például mindketten örülnének egy nagy, családi nyaralásnak. A kívánság nem véletlen. Mivel csak féltestvérek, most kezdenek el igazán közel kerülni egymáshoz. A hétévnyi korkülönbség nem kevés, de most, hogy már Máté is 13 éves, egyre több a közös metszéspont a két világ között.

– Vagy az is jó lenne, ha apával mi hárman, srácok mennénk el valahova – teszi hozzá Patrik, akinek azért még egy nagy közös álma van az öccsével: hogy egyszer együtt képviseljék Magyarországot egy olimpián. Addig persze még sokat kell tenni, de a cél most mindkettejüknél ugyanaz: kiharcolni a korosztályos válogatottságot 2018-ban.

Patrik most lépett fel a felnőtt egyes korosztályba, ami, ahogy hozzáteszi bizakodva-biztatva, Mátéra majd 20 évesen jön.

– Ez egy teljesen más világ! Emlékszem, azt gondoltam anno a junioroknál, hogy mennyit kell készülni, de hát a felnőttek között már nem is a kondíció, meg a technika számít, mert azt eddigre megtanulja az ember, Máté is meg fogja. Sokkal inkább az, hogy ki fejben mennyire van ott. Ki a rutinosabb, tapasztaltabb, ravaszabb – részletezi Patrik, akinek saját bevallása szerint is nehezen mennek a korosztályváltások.

– Az edzőmmel beszélgettünk arról, hogy talán el kellene mennem pszichológushoz. Ez is egy módja annak, hogy az ember fel tudja dolgozni a váltást, de egyelőre nem döntöttem el. Az biztos, hogy a technika, a kondíció, minden a helyén van, csak a fejben lévő dolgok most nem állnak össze. Remélem, jövőre már nem azzal foglalkozom majd, hogy beleszokjak a felnőtt korosztályba, hanem azzal, hogy a válogatottságért küzdök – teszi hozzá Patrik, akinek most az elsődleges célja, hogy kijusson a 2020-as olimpiára.

Ehhez példaképei is erőt adnak neki. Például édesapja, akire öccsével együtt felnéznek, sőt Máté rendszeresen részt is vesz az Esztergályos Zsolt által vezetett Tunderground Club jótékonysági programjain, így felelősségteljesebb, komolyabb már most, mint kortársai. Megtanulta becsülni, amije van, és munkát, amit a céljai elérésbe fektet az ember.

Patrik példaképe Rafael Nadal teniszező is, aki sportsérülései után is rendre felállt, de Churchill eszméi is gyakorta eszébe jutnak, és az, hogy a politikus miniszterelnökként mekkora felelősséget vállalt a második világháború idején és után. Ahogy Patrik fogalmaz, a felelősség számára sem ismeretlen, hiszen ha az ember a páston áll, az edzőjét is képviseli, őt is igazolja. Persze van, hogy nem jön ki a lépés, de a tehetséges vívó szerint az a legfontosabb, hogy a sportoló tudja: mindent megtett a sikerért, a győzelemért.

– Van ilyen persze. Négyévente van olimpia például, és mi van, ha pont aznap rosszul kelsz? Akkor újabb négy évig dolgozhatsz – teszi hozzá Patrik, utalva arra is, hogy világ- és kontinensversenyek ide vagy oda, azért elég olimpiaközpontúak vagyunk.

Az idei esztendőben Patrik maga is megtapasztalta, milyen talpra állni, ugyanis komolyabb sérülést szenvedett még az év elején. A visszatérése viszont fényesre sikeredett, ugyanis megnyerte az ob-t. Mint elárulja, szokták is mondani, hogy sérülés után kisebb teher nyomja az ember vállát, így lélekben könnyebben tud nekivágni a küzdelmeknek.

– Persze utána jött a junior Európa- és világbajnokság, amelyeken csapatban bronzot szereztem, de egyéniben az ob-aranyra és a világkupa-bronzra vagyok a legbüszkébb a 2017-es évből – sorolja.

Öccsének, Máténak annyi ob-győzelme volt, hogy nehéz is kiemelni belőle azt, amire a legbüszkébb. Az viszont biztos, hogy Győrben már a korosztályváltás után a serdülő B +73 kilogrammosok között sem talált legyőzőre. Mindemellett a közelmúltban egy olaszországi versenyen is részt vett: itt a teljesen ismeretlen mezőnyben a harmadik helyet szerezte meg. Egyébként edzeni is idősebbekkel szokott, fiatal kora ellenére már most több fejjel kortársai fölé emelkedik, s bizony erőnlétére sem lehet panasz.

Hogy mi lesz, ha nagy lesz, az persze még nem dőlt el, de mosolyogva megjegyezte: a matematikusi pálya helyett inkább a 2024-es olimpiát célozná be.

A legfrissebb hír, ami minden bizonnyal a legszebb karácsonyi ajándék most Máténak, hogy beválogatták a serdülőválogatottba és a Heraklész-programba, amely a Magyar Olimpiai Bizottság utánpótlás-nevelési programja. Mindez azt is jelenti, hogy látják Mátéban a jövőbeni bajnokot.

Addig viszont még sok víz fog lefolyni a Dunán, vagy hogy stílszerűek legyünk a Galla-patakon. A két fiatalember például testvérként valószínűleg most tudja majd jobban elmélyíteni a kapcsolatát, hiszen eddig viszonylag keveset tudtak találkozni, de mostanra mindketten kinőttek a kisgyermekkorból, több lehetőségük van arra, hogy erős testvéri köteléket alakítsanak ki. Patrik mindeközben egyetemistaként is helytáll. Kommunikációt tanul, gyakornoknak is jelentkezett az egyik tévécsatornához, és óriási ajánlatot kapott Kínából.

Az ottani szponzora mondta neki, hogy tanuljon meg kínaiul, és „el lesz intézve az élete”. Az ajánlat csábító, de most a suli és a sport mellett nem vág neki a nyelvtanulásnak is. Elvégzett már egy vívóedzői képzést is, szeret is gyerekeket edzeni, de látja: sokat kell még ahhoz fejlődnie, mindenféle szempontból, hogy nagyobbakkal is foglalkozzon.

Mindenesetre, akármit is mond Máté és Patrik, hogy a távolság, a korkülönbség és a féltestvérség miatt nem alakult ki még olyan erős kötelék közöttük, a külső szemlélő látja, hogy igenis összetartanak.

Nem véletlen, hogy Máté példaképének is tekinti bátyját, illetve ahogy írtuk, édesapjukra is felnéznek mindketten, és Patrik is büszkén számol be ismerőseinek öccse újabb és újabb sikereiről, emberi nagyságáról. Ez az összetartás, egymásra figyelés, szeretet pedig legalább annyit ér, mint egy aranyérem a nyakban.