Egy rockdíva élete

A Borikönyv a lényegretörő tartalmon túl külsejében is figyelemreméltó. Péterfy Bori életét – a képek tanúsága szerint – gyakorlatilag egészen kisgyerek kora óta napjainkig tartóan végigfotózták, a kötetben ezekből fejezetenként nagyon sokat vonultattak fel a szerkesztők, de ezt még számos grafikai, már-már képregény-szerű stílusmegoldásokkal is megtoldották. 

A rockdíva, színésznő életéről persze már nagyon sok mindent leírtak az újságírók, a szaklapok, illetve a bulvármédia is, de ezúttal egyenesen a forrásból. azaz maga Péterfy Bori mesél az olvasóknak, rajongóknak, a szöveg mellett sok-sok illusztrációval. Ennek megfelelően a könyv Bori gyerekkorával indul, majd pedig a reménytadó tinédzser korral folytatódik, ahol már felsejlik a későbbi énekesnő, színésznő alakja, egészségesen nárcisztikus személyisége. 

A különböző fejeztek a történet elején máris arról szólnak, hogy ez a lány, ez bizony színpadra született. A több, mint harminc fejezetre osztott kötetről az író Tóth Júlia Éva egy ponton elmeséli, hogy már régóta tervezte a könyv megírását, majd, amikor elmondta Borinak, hogy mit szeretne, pozitív választ kapott, s elindult a munka. 

Ebbe még a Covid-időszak is belejátszott, melyet – ahogy írja – együtt vészeltek át. Az író nem tagadta, hogy a pandémia mindkettőjük életébe mély nyomott hagyott, Tóth Júlia Éva elvesztette édesapját, Péterfy Bori pedig a járvány miatt sem színházi, sem koncert felkérést nem kaphatott. A szerző így fogalmaz: „Először hosszú hónapokon át mesélt nekem, majd újabb hosszú hónapokon alatt készre csiszolgattuk a történeteit. (…) Közben kissé a család része is lettem, fontos volt a szeretetük, bíztatásuk mindvégig. Bébiszitteltem a kis Domát, voltak nagyon szép közös nyári napjaink az Áprily-völgyben. Ott hallgattuk Borival a Szikra album számainak nyers változatait… (…) Az, hogy ez a könyv megszületett, elképesztő ajándéka a felnőtt életemnek. Sok munkánk és még több személyes történetünk van benne és mögötte is, amiről egyszer talán írok még.”