2024.02.17. 16:16
Az alkotó merész kísérlete Liszt szobrában valósult meg
A Víziváros bejáratának számító Pázmány Péter utca Esztergomban rögtön Liszt Ferenc zeneszerző, zongora- és orgonaművész szobrával fogadja az ide látogatót. Az alkotás különleges hangulata, a megformált művész ábrázolatának szuggesztív külseje mögött nemcsak a komponista, de Liszt és Esztergom kapcsolata is kitűnhet.
Az alkotás a Víziváros bejáratánál fogadja a látogatókat
Forrás: 24 Óra
Fotó: P. Z.
Liszt Ferenc és Esztergom komoly kapcsolatban álltak, állnak egymással. Az érseki városban található Magyarország fizikailag és szakrális szempontból is legelső helyen álló, legnagyobb temploma. A bazilika 1856-os avatásán mutatták be Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált Esztergomi Mise című egyházzenei alkotását, melynek ősbemutatóján maga a szerző vezényelt a főszékesegyházban. Tévedés, hogy ezt a művét csak és kizárólag a bazilika felszentelésére készítette, a zenetörténet írók feljegyezték, hogy „Liszt siralmasnak tartotta az európai egyházi zene állapotát, gyakorlatát, ezért már fiatalkora óta meg akarta reformálni a vallásos zenét.”
Aztán eljött a nagy pillanat és a művész megkapta a lehetőséget a sorstól, illetve az egyháztól, hogy az esztergomi főszékesegyház avatására írjon egy grandiózus egyházzenei művet. Mint olvashatjuk „magyarságát azzal szerette volna legszívesebben kimutatni, hogy misét komponál magyar felkérésre”, ami 1855 februárjában teljesedett be, amikor az esztergomi érsek Scitovszky az avatásra megrendelte Liszttől az ünnepi misét. A legenda szerint Liszt nemcsak, hogy azonnal munkához látott, de olyan gyorsan haladt a mű alkotásával, hogy viszonylag rövid időben belül már azt írta Wagnernek, hogy el is készült művével.
Geometrikus tömegalakítás
A fenti kritika így folytatódik: „Marosits szobrászatában egyszerre van jelen a kísérletezés és hagyománytisztelet. Pályakezdő korától próbálkozik új vagy különleges anyagokkal és kifejezési módozatokkal, de szemlélete alapjaiban realista. A 70-es évek elejétől foglalkoztatja a probléma, hogy a beton a szobrászatban ne csak az önthető műkő egy változata legyen, hanem saját plasztikai nyelven szólaljon meg. Több köztéri alkotásán is megoldást talált e szobrászati kérdésre (Bányászmártírok emlékműve, UFO, Kelet Kapuja). A másik téma, ami érdekli, a negatív plasztika, a virtuális tömeg és a fény, mint szoboralkotási lehetőség (Paradigma-feszület, Petőfi-, Ady-, József Attila-portrék). Egyes szobrain egyesíti a realisztikus felfogást egyfajta konstruktív, tömbszerűen geometrikus tömegalakítással.”
Az Esztergomban látható Liszt Ferenc-szobor alkotója a Derkovits- és Munkácsy-díjas Marosits István szobrász, aki munkássága során számos alkalommal ábrázolta a magyar művészet és a magyar történelem kiválóságait. Egyik kritikusa így írt róla: „Marosits István egyéni technikával megalkotott műveiben az emberábrázolás paradigmatikus szintézisének megteremtésére törekszik: egy és ugyanazon formát variálva ezerféle autonóm művet hoz létre, az egy számtalan variációját. A bronz, a fa, a kő, a márvány csak kiindulópont volt számára, különleges anyagokat használ: az egyszerű betont, vagy újabban egy saját maga által kifejlesztett, alumíniumból, molibdénből, titánból és szilíciumból álló nemes fémötvözetet.
