A nő, akiben testet öltött az Isten

Ferenc pápa Máriáról szóló elmélkedéseinek egyik legalapvetőbb kiindulópontja, hogy József, az ács jegyese, majd felesége és Jézus anyja, majd későbbi testvéreinek szülőanyja az a nő volt, akiben testet öltött az Isten és a biztos remény. Ference pápa egy helyen így fogalmaz a könyvben: „E biztos remény az Atya e mesterműve Mária, a „kegyelemmel teljes”, aki áldott az asszonyok között: benne pillantjuk meg Isten működésének eredményét, vagyis azt, hogy mi is történik az emberrel, ha teljesen magába fogadja a Szentlelket.” A dicséret később tovább folytatódik, fokozódik, amikor a pápa azt írja: „Mária valóban a végtelen isteni jóság emberi arca.” 

Aztán egy egészen személyes, mondhatni profán megközelítéssel is él a pápa, amikor azt írja: „Születésének pillanatától egészen az angyali üdvözletig, vagyis az Isten angyalával történt találkozásig olyannak képzelem Máriát, mint egy teljesen normális lányt, mint egy mai, fiatal lányt, akiről nem mondhatom, hogy városi, hiszen egy kis faluból származott, de teljesen normális, átlagos, aki szokásos nevelést kapott, nyitott a házasságra és a családalapításra.” A kötet felépítése az ismert katolikus közbenjárást kérő imádság, az „Üdvöz légy…!” soronkénti elemzése, illetve az imádság szakaszai fölött való elmélkedés gyűjteménye. 

Ezek mellett az eredeti vatikáni kiadó – s így a magyarországi Jezsuita Kiadó is – a Máriával kapcsolatos Ferenc pápának címzett hitbeli élményekről, imameghallgatásokról szóló leveleket és a Szűz Máriával kapcsolatos zsinati fogalmazványokat is olvashatjuk a kötetben. A fejezetek között van „Az Isten lakhelyéül választott nő szépsége”, az „isten anyai gyöngédsége”, „Az egymáshoz tartozás öröme”, a „Remény Anyja” és az „Anya a farkasok között” című különleges fejtegetéseket tartalmazó szövegek is.