Koreai töltelékzene

Bevallom, mindig is idegenkedtem egy kicsit az ázsiai előadóktól, talán csak a japán, kínai, koreai nyelvek számomra igencsak furcsa hangzása miatt, de egyszerűen nem viselem el a dalaikat. No, azért PSY más kaliber, a dél-koreai rapper olyan dinamikával robbant be egy évtizeddel ezelőtt a köztudatba, hogy tíz év elteltével is mindenki emlékszik a lovaglós tánckoreográfiájára és a Gangnam Style című üdvöskéjére. 

Egyébként ha már Korea, akkor nem mehetünk el amellett sem, hogy az ország – itt most a délire gondolok, az északiban ugyanis jórészt leragadtak a forradalmi indulóknál – önti magából a koreai popzene nevesebbnél nevesebb képviselőt. K-pop, így nevezik röviden ezt a hazájukra jellemző stílust, ami gyakorlatilag több zenei irányzat egyvelege. A minap a 2016-ban alakult Blackpink nevű szöuli lánycsapat második albumára, a Born Pinkre fentem a fogamat. 

Elsőre érdemes annyit megjegyezni róla, hogy egyes információk szerint a megjelenését követően 2 millió példány kelt el belőle, ezzel a dél-koreai előadók között igen magas babérokra törtek. Az együttes tagjai nyolc dallal, összesen több mint huszonnégy perccel ajándékozták meg a rajongóikat. Persze ezt érdemes fenntartásokkal kezelni, ugyanis ahogy sokaknak az indiai konyha remekei sem veszik be a gyomrukat, úgy zenei vonalon is eltérőek a kontinensek lakóinak ízlései. 

A nyitódalban, a Pink Venomban rögtön feltűnik, hogy a népzenei motívumok, a rap és a pop elemek milyen remekül összepárosíthatók. Ütős kis kezdés, főleg, ha klippel együtt nézzük, ami már 631 millió megtekintésnél jár. A tánc itt sem mellékes, talán a tinilányok egy része TikTok-on leutánozza, összességben a szám többé-kevésbé rendben van. 

Ám ez a lüktető energia féltávnál szépen lassan elfogy, a Typa Girl-nél már azt érezni, hogy a folytatás mindegyik eleme – zeneileg és koreográfia szempontjából is – ugyanazt a sablont követi. Bár a Shut Down-ba a hegedűt, míg több dalba a gitárt is belecsempészték, valahogy nincs meg az a kraft, amivel Európában is tarolhatnának. Ettől az albumtól nem leszünk K-pop rajongók, a PSY-hiátus időszakában tölteléknek elmegy, hátha addigra a híres PSY újra letesz valamit az asztalra.