A csolnoki testvérpár Aranka néniből is sztárt csinált az Eagles slágerével

– Hogyan alakult meg a duó és mikor?

– Testvéremmel, Jurásek Balázzsal 2007-ben alapítottuk a Lucky Gentlemen-formációt. Az alapötlet az volt, hogy együtt énekeljünk olyan dalokat, melyeket mindketten szeretünk, s a közönség is szívesen fogad. Az 50-es, 60-as, 70-es évek világslágereit és magyar dalait tűztük műsorunkra és ezekre építve hoztunk létre egy vidám, elegáns színpadi produkciót. Frank Sinatra-, Dean Martin-, Tom Jones-dalok, rock’n roll-klasszikusok, filmslágerek voltak műsor pillérei a kezdeti időkben. Ezeket a dalokat mindig humorosan tálaltuk, sok váratlan poénnal is, melyekkel gyakran egymást is sikerült meglepni a színpadon.

– Mióta foglalkoztok a zenével?

– Kisgyermekkorunk óta zenélünk. Mindketten a Csolnoki Zeneiskola növendékei voltunk, Balázs klarinétos volt, én trombitás. Nagyon sokat köszönhetünk zenetanárainknak, Fódi Jánosnak és Láng Péternek. Fódi János Tanár úr, aki több mint 45 évig vezette a Csolnoki Fúvószenekart, igazi példaképünk, nagyon sokat tanultunk tőle. A fúvószenekari koncertek, utazások egyén- és közösségformáló élménye is nagy hatással volt ránk. Később heavy metal zenekarokban énekeltünk, egy ideig együtt is játszottunk a csolnoki Stainless Steel-ben. Aztán Balázs a győri Demonlordban folytatta a rockzenei pályát, négy sikeres lemezt adtak ki. A Stainless Steel három megjelent albuma közül én az első kettőn énekeltem. Mindkét zenekarnak megvolt a lojális rajongótábora, közös halmaz is volt persze. Bár ma már egyik zenekar sem aktív, sokszor kapunk még visszajelzéseket a régi rajongóktól, akár egy Lucky Gentlemen-fellépés alkalmával is. Időközben mindketten klasszikus hangképzésben is részesültünk, jómagam Orth Miklós tanítványaként, akinek nagyon hálás vagyok útmutatásáért, támogatásáért, barátságáért. Fúvószene, heavy metal, nosztalgikus dallamok, country.

– Milyen zenei stílusirányzatot képviseltek?

– Az évek alatt bővült repertoárunk, nyitottunk a latinos dallamok, illetve a country felé is. 2014-ben kifejezetten latin műsorral jártuk az országot, bemutattuk a produkciót a Tatabányai Sörfesztiválon is, Kovács Kati „előzenekaraként”. A country programhoz magyar nyelvű szövegeket írtunk, hiszen néhány igen ismert daltól eltekintve ezek a szerzemények itthon kevésbé ismertek. Így születtek olyan dalok, mint a Balaton, a sör meg én, a Tehervonat vagy az Ami számít. A közönség remekül fogadta ezeket a feldolgozásokat, a második refréntől már velünk énekeltek az emberek.

– Mikor és miért döntöttetek úgy, hogy az elképzeléseteket videóra kellene venni?

– Az első Lucky Gentlemen-klipet a Cha Cha Cha d’Amour című Dean Martin-dal feldolgozására forgattuk 2011-ben. Már akkor tudtuk, hogy klipjeinkben fontos elem lesz a humor, s mindig lesz egy kis sztori is. Aztán évekig nem videóztunk, 2016-ban jött a Balaton, a sör meg én, majd 2020-ban a Tehervonat és a How Long. Szóval eddig nem jelentkeztünk túl sűrűn klipekkel, de ez az idei évtől megváltozott. Látjuk, hogy az emberek szeretik klipjeinket, a How Long sikere kapcsán régebbi videóinkat is keresik, mindezeknek mi nagyon örülünk. Hogyan is hálálhatnánk meg jobban ezt a szeretetet, mint hogy újabb produkciókkal jelentkezünk? Főleg a mostani időkben fontos ez, amikor a fellépések, a személyes találkozás lehetőségei korlátozottak. A klipekkel el tudunk jutni a minket kedvelő közönséghez. De azt is nagyon várjuk már, hogy visszatérhessünk a színpadra, hiszen semmi sem fogható a közönséggel való személyes kapcsolathoz.

– Miért pont ennek a számnak a feldolgozására jutott a választás?

– Spontán döntés volt. Nagyon szeretjük az Eagles zenéjét, s ez a dal egy duett eredetileg is. Lendületes, fogós a dallama, countryba oltott laza rockzene, nem is kell több. Most nem terveztünk magyar szöveget írni, úgy gondoltuk, ehhez a dalhoz vétek lenne hozzányúlnunk. A hangfelvételt Kreisz József barátunk stúdiójában készítettük ezúttal is, ő igazán kreatív szakember, remek ötletekkel támogatott minket a felvétel során. A dal bevezető sorát Léna lányom énekli, aki a klip anyagának elkészültét is segítette szép természetképekkel. Nagyon büszke vagyok rá! A How Long eddig nem volt része az élő fellépéseink programjának, természetesen mostantól már színpadon is prezentáljuk majd a dalt.

– Milyen volt a hangulat a forgatáson?

– Nagyon vidám hangulatban zajlott a forgatás. Ez a Lucky Gentlemen klipjeinél igen fontos jellemző, úgy gondolom, minden videónkon érezhető az oldott légkör. Lényeges egy videóklipnél, hogy minden résztvevő jól érezze magát a felvétel során, ez aztán meg is látszik a végeredményen. Úgy érzem, nálunk ez most is maximálisan megvalósult.

– Miért a szülőfalutokat választottátok helyszínéül a videónak?

– Büszkék vagyunk rá, hogy Csolnokról származunk, mindig csolnokiak maradunk, bár jelenleg mindketten máshol élünk. Ide mindig hazajövünk az édesanyánkhoz, barátainkhoz. Szerettünk volna a magunk módján tisztelettel adózni, örömet szerezni szülőfalunknak és lakosainak. Emellett fontos volt számunkra, hogy a máshol élők figyelmét felhívjuk erre a csodálatos településre.

– Szerepel a klipben egy idős hölgy, ki ő pontosan?

– Aranka néni egy csolnoki életvidám idős hölgy, aki mindenkit ismer. Persze őt is mindenki ismeri és szereti a faluban, így lett Aranka néni a klip egyik alappillére. Csolnoki fellépéseink alkalmával mindig jelen van, legyen nyár vagy fagyos tél és mindig elmondja, mennyire szeret minket és a dalainkat. Örülünk, hogy ezzel a szereppel kicsit viszonozhattuk szeretetét. Facebook-oldalunkon megszavaztattuk kedvelőinket, ki a kedvenc szereplőjük a klipben. Aranka néni nyerte a közönségdíjat!

– Mi volt a klip koncepciója?

– Először azt gondoltuk ki, hogy Csolnokon, a Szent János Parkban szeretnénk forgatni, s hogy Aranka nénire mindenképp számítanánk a klipben. Aztán jött a biztonsági szolgálat szerepeltetésének ötlete a felvételen, akik védenek minket, s távol tartják az egyszemélyes rajongótábort – mi persze valójában nem vagyunk megközelíthetetlenek – a „testőrségből” Vígh Zoltán gyermekkori jóbarátunk, Pardi Zsolt pedig szintén régi cimboránk, egykori zenésztársunk. A képi megjelenítésnél fontos volt a burleszk-szerű stílus, az időnként imbolygó kameramunkával Kocsis József operatőr barátunk kiváló munkát végzett. A vágás feladatát ezúttal is én vállaltam, gyors snittekkel, minimális gyorsításokkal igyekeztem a képi világot még vidámabbá tenni.