nehézfém

2018.01.09. 19:52

Elismert nemzetközi szakember segített még jobbá tenni a tatabányai zenekar új lemezét

Alaposan feladta magának a leckét legutóbbi lemezével, a 2009-es Emberséggel a tatabányai Agregator. Nyolc év és megannyi viszontagság után itt a folytatás, Semmiből – a semmin át címmel, amellyel maximálisan kárpótolják a rajongókat a kiesett időért. Nem utolsósorban pedig méltó ajándék a csapattól fennállásuk 20. évfordulójára.

Az, hogy új Agregator albumot foghatunk a kezünkben, ha nem is megy csodaszámba, de mindenképpen különleges alkalom, hiszen egyrészt a zenekar sosem a futószalagon szállított lemezeiről volt híres, másrészt pedig 2012-ben, egy tragikus balesetben elhunyt a csapat basszusgitárosa, Liviczki Roland, és ez majdnem földbe állította a bandát.

A nehézségek azonban azért vannak, hogy legyőzzék őket: Mikus Tamásék talán erősebbek, mint valaha, és a régi harcostárs Loderer Lacival a basszerposzton pályájuk legkiforrottabb, legérettebb hanganyagát adták ki decemberben.

Egy nagylemeznek illik megadni a módját; így tett az Agregator legénysége is, és bizony ez hallatszik is, mert bármennyire is erősre sikerült már a legutóbbi Emberség is, a Semmiből – a semmin át egyszerűen más ligában játszik, mint az elődje. Értendő ez úgy a külcsínre, mint a belbecsre: a lemez csomagolása annak a Niklas Sundinnak a nevéhez fűződik, aki a nemzetközi metal színtér számos neves csapatával dolgozott már, a keverést és a mastert pedig az egyik legtehetségesebb hazai rockelőadó, Köteles Leander (a Leander Rising volt, a Leander Kills jelenlegi énekese) végezte.

Az Agregatornál hagyomány, hogy minden lemezükre kilenc dal kerül fel, mint ahogy az is, hogy vendégek, zenészcimborák szereplése színesíti a produkciót. Egyik tradíció sem szakad meg, sőt, a mintegy száztagú Bűnös Kórus szereplése (és főleg a hangképben való elhelyezése) valószínűleg sok álmatlan éjszakát okozhatott Leandernek.

Talán közhely, hogy a dallamos részek még dallamosabbak, a durvák pedig még durvábbak lettek, de ettől még jelen esetben maximálisan igaz. A szintlépés a lemez minden dalán érződik: a szöveges videóval is megtámogatott, tempós Hol a senki jár, a lemezt nyitó Vérnász, vagy az album legjobb refrénjével rendelkező Nem hiszem máris a diszkográfia ékköveinek számítanak, de a színvonal végig egységes. Hozzám mindenesetre ez a három dal férkőzött a legközelebb.

Tatabánya egyik legjobb és legismertebb metalzenekara méltán lehet tehát büszke erre a lemezre, és a tavalyi évben eléggé mellőzött színpadokat is újra belakhatják: tavasszal cimboráikkal, a soproni Dalriadával indulnak országos turnéra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kemma.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában