Illatosan

Metszettem. Úgy, a magam módján. Az udvarban lévő néhány szőlőtőke pedig már most meghálálta a gondoskodást: pattannak ki a rügyek. Holott januárban, az év első Vince napján egyáltalán nem gondoltam a szőlő jövőjére.

Sugár Gabi

Vince a szőlészek védőszentje. Ma (is) névnaposok. Ahogy egy évben hatszor. Április 5-e mellett 9-én, januárban, májusban, júliusban és szeptemberben is.

Eszembe jutott, hogy talán nem is véletlen, hogy éppen Vince lett a szőlészek védőszentje: koccintásra aztán bőven van lehetőségük! Bár, jelentősen elmaradnak a Máriáktól, ők évente több tucatszor borozhatnának – de egy átlagos Mária általában maximum mustot iszik.

Az áprilisi Vince-napok nem hemzsegnek népszokásokban. A januári annál inkább. Az akkori időjárás határozza meg a szőlőtermés minőségét.

Az udvarunkban lévő szőlőtőke szerencsére nem igényel nagy gondozást. A Vince napokhoz köthető népszokások sem zaklatják fel a kapcsolatom az illatos gyümölccsel. Az elmúlt húsz évben egymásra hangolódtunk: ha saját fejem után próbálom metszeni őket, szép termést hoznak a tőkék. Volt, mikor próbáltak szakértők segíteni, aztán később nagyítóval kereshettük a fürtöket. A szőlőtőkék nem ismerik a naptárat, vagy egyszerűen csak méltányolják az erőfeszítéseimet.

Annak idején, mikor új otthont kerestünk nagy szerepe volt a választásban az illatozó szőlőtőkéknek. Bár ezekből sosem lesz bor. A Vincék azért csak koccintsanak. Áprilisban kétszer is.