A tatabányai szülészet reformját tervezi az új osztályvezető, dr. Możejko László

– Anyai nagyszüleim tataiak. A sors úgy hozta, hogy édesanyám összefutott egy Lengyelországból Jugoszláviába tartó férfival, akinek lerobbant a busza ezért nem jutott el Jugoszláviába, és ennek én lettem többek közt a következménye – nevetett az osztályvezető, aki Budapesten született, de mindig is vármegyénkbe húzott a szíve. Most teljesült a vágya, a tatabányai szülészet vezetője lett. 

− Kiköltöztünk Lengyelországba, ott végeztem el az általános iskolát, de végül hazaköltöztünk. Debrecenben, a Református Kollégium Gimnáziumában érettségiztem, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetem következett, ott végeztem általános orvosként, de már akkor is érdekelt a szülészet. Az egy nagyon veszélyes hely, mert ott ismertem meg a feleségemet, aki szintén orvos, radiológus. Bár ő tősgyökeres debreceni, végzősként úgy döntöttünk, hogy Győrbe költözünk, ahol legnagyobb örömömre a szülészeten kaptam állást, ez vitt végül erre a pályára − árulta el a főorvos, aki végül 17 évig dolgozott a győri kórházban.

A tatabányai szülészet átalakulhat az új osztályvezető segítségével

− Az első évben háromszáz spontán szülést vezettem le, akkor még nem volt szabad császárt csinálnunk. Így már akkor is lehetőségem volt sok kismamát megfigyelni, végigkísérni a terhességüket. Tizenhét év után mentem át Komáromba, a szőnyi kórházba, ahol akkor még működött a szülészet. Ott Rokay László doktor úr volt a főnököm, aki inkább a kollégájaként kezelt, mint a beosztottjaként. De ő volt, akihez mindig fordulhattunk, ha szükség volt rá. A sors pedig úgy hozta, hogy most én vagyok az ő főnöke, de most is inkább kollégákként dolgozunk együtt − folytatta dr. Możejko László, aki a szülészet bezárása után Németországban is dolgozott egy rövid ideig, majd a pápai kórházban vállalt munkát. Onnan csábították át Szent Borbála Kórházba a nyugdíjba vonuló Málik Zoltán utódjának, illetve, hogy átvegye a szülészet-nőgyógyászat vezetését.

A főorvos örömmel vállalta a feladatot, hiszen úgy gondolja, hogy nem új otthont talált, hanem hazatért. Rokonai Tatabányán is laktak, sok nyarat töltött a városban. Szíve pedig sose szakadt el a környéktől. Bár még csak ismerkedik a kórházzal és az új kollégáival, már most rengeteg terve és célja van, amit szeretne megvalósítani.

− Az egyik legfontosabbnak azt gondolom, hogy a mostani fiatal rezidensek, akik az osztályon dolgoznak, itt is maradjanak. Hogy megmutassuk nekik ennek a szakmának a szépségét, azokat a csodákat, amiket sehol máshol nem élhetnek át, tapasztalhatnak meg. Úgy gondolom, ha ezek a fiatalok szakorvosként is nálunk maradnak, a helyükre pedig újabb lelkes és elhivatott jelöltek jönnek, akkor az egész országban az én osztályomra fognak irigykedni a kollégák − magyarázta a főorvos, aki szerint az is nagyon fontos, hogy a családtervezés előtt állóknak minden lehetőséget megadjanak Tatabányán, amire szükségük van a babavárás idejére.

− Megszűnt az orvosválasztás lehetősége, pedig az egy nagyon fontos bizalmi kapcsolat volt a szülők és az orvos között. Nekünk orvosoknak ez részben jó, hiszen nem kell állandóan készenlétben lennünk, ha egy kismamánknál beindul a szülés. Azonban így a leendő édesanyák, amikor életük legfontosabb pillanatába érnek, egy számukra idegen ember kezébe adják a saját és gyermekük életét, ami egy nagyon nehéz pillanat − mondta az osztályvezető, aki szeretné, ha a várandósság ideje alatt a szülőknek lehetőségük lenne találkozni a Szent Borbála Kórház osztályának orvosaival is.

− Egyik célom részben, hogy a szülésfelkészítéseken az orvosok is részt tudjanak venni. Erre lehetőségünk is lesz, ha a fiatal kollégák szakorvosként nálunk maradnak. Szeretném, hogyha a genetikai uh-vizsgálatokat a tatabányai kórházban tudnánk elvégezni, egyszerűbb lenne ezáltal a kismamák élete, nem kellene sokat utazgatni ezért − folytatta terveit Możejko doktor, aki azt reméli, hogy egyik tervének megvalósulásához sem kell már sokat várnia.