Ünnepel a pizza

Magyaros verziót rendeltünk, sonkásat és szalámisat gazdagon. A világsiker felé azonban hosszú volt a pizza útja. A szakirodalom szerint már az időszámításunk előtt a harmadik században is készítettek a pizzához hasonló kelt tésztát. Mézzel is megkenték, és kövön sütötték. A pompeji leletek arra utaltak, hogy lepényesek, azaz pizzériák is voltak a vidéken már akkortájt. Sok-sok évszázad telt el ezt követően. A lepény mindig központi helyen állt, s az étkezések alapjául szolgált. Aztán Nápolyban Raffaele Espositó kifejlesztette a mai modern pizzák alapját, a margheritát. A királyi párt lepte meg a különlegességgel, s így stílusosan az olasz nemzet színeihez igazította a feltétet: a zöldet a bazsalikom, a fehéret a mozzarella, a pirosat pedig a paradicsom szimbolizálta. Az étel pedig a királynőről kapta a nevét, aki egyébként annyira nem kedvelte. A király annál inkább: képes volt álruhát ölteni, hogy minél gyakrabban kiruccanhasson a pizzériába. 

Több ezer év telt el, hogy a lepénykenyértől eljutottunk a pizzáig. A mai igazi olasz pizza még valamelyest hasonlatos a kétszáz évvel ezelőtti kreációhoz, azonban népek, nemzetek saját ízlésvilágukhoz igazítva készítik el megannyi verzióját. Ahogy most, a miénket.