Izsák atya volt a vendég a tatabányai Élesztő Házban, a bakonybéli kolostor előrehozott helyőrségén

„A könyv a szeretetben megnyíló magányról, az emberi, közösségi, testvéri kapcsolatokról és – ami mindennek az alapja- az Istenhez való kapcsolódásról, az imádságról, az imaéletről szól" – olvasható az ajánlóban. 

Zakariás testvér a beszélgetést azzal kezdte, hogy kért öt szót, amely Izsák atyát jellemzi. A bűnös, a testvér, a teológus, a zenész és az indián hangzott el. A magyarázatokból pedig kiderült: az emberek legnagyobb közös nevezője, hogy bűnösök. Mindig közösségekben élt Izsák atya, ahol testvérként néztek egymásra. Az, hogy teológus, arról „papírja” van – mondta. Zenei iskolába járt, s a bencések életében is nagyon hangsúlyos a zene. „A legszebb dolgokat csak elénekelni lehet” – fogalmazott. 

Legutóbb Tatabányán Jász Attila meghívására érkezett, az UFO- Nyitott rezervátum egyik programjára. Ezzel indította az indiánsággal kapcsolatos magyarázatát, majd kiegészítette a természettel való kapcsolattal. 

A beszélgetés során elhangzott, hogy a 12. században minden 10-12. ember a földön szerzetes volt. Ma jelentősen megváltoztak az arányok. Sokan nem is értik a szerzetesek életét, mindennapjaikat. Mivel azonban sok órát imádkoznak, így jó eséllyel többet tudnak a spiritualitásról, mint az átlagember.

Ugyanakkor az emberi kapcsolatokról is, hiszen például Bakonybélen kilenc férfi van összezárva, s a monostor optimális működtetése érdekében szót kell érteniük. Ez egy olyan tudást jelent az emberi kapcsolatok terén, amely mások számára is hasznos lehet. A járvány óta egyre nő a magány, a kapcsolódni nem tudás. A könyv első része a megosztott, szerzetesi magányosságról szól. Istenhez való kapcsolódásról, az ima fontosságáról. 

Párhuzamot láttak Szent Benedek világában és a maiban: akkor és most is újrarendeződik a bencés rend. A szerzetesség egy képviseleti létforma. Másokért élnek. Elhangzott: nagy az érdeklődés a monostori élet iránt, azonban nagyon kevesen választják a szerzetesi életet. Az oblátusok, a szerzetesrend kötelékében élő, de fogadalmat nem tett testvérek, vagy a rendhez lazán kötődő világi személyek viszont többen vannak.

Kiemelte Izsák atya azt is, hogy sokan nem szeretik a félelmet, a haragot, a negatív érzelmeket, pedig ezeknek is fontos üzenete van. Az igazi békesség az, amikor felelősséget tudunk vállalni a konfliktusainkért is. 

Kiemelték: a társadalom kollektív emlékezetvesztés állapotban van. Csak az számít, ami van. A keresztény emlékezetben azonban fontos a múlt. A szerzetesi élet pedig Istennel való emlékezés. 

A hitélet, az imák mellett pedig támogató közösségre is szükség van. Az Élesztő Házat a bakonybéli kolostor előrehozott helyőrségeként emlegették. Szóba került az életszentség is, amely kapcsán Izsák atya kiemelte: aki a teológiával foglalkozik, annak jó tolmácsnak is kell lennie. Majd lefordította az életszentség fogalmát, amely szerinte a boldogság maga. A beszélgetés után dedikálta is könyvét Izsák atya az Élesztő Házban.